Buborékok

Előszó

CSIKY GERGELY (1842-1891) a magyar drámatörténet egyik legjelentékenyebb alakja. Ha előtte és utána találhatunk is irodalmunkban egy-egy kiemelkedő drámai alkotást, ha a hazai színház- és drámafejlődés az ő fellépéséig meg is tette a maga felívelő útját, a magyar realista drámairodalom megteremtésében a döntő szerep mégis Csikyé. Igaz, már a század első negyedében megszületett a Bánk bán, igaz, Kisfaludy alapját vetette meg a magyar vígjátéknak és a negyvenes években írtak jó néhány sikerült vígjátékot, Szigligeti óriás méretű életműve is nagy mértékben hozzájárult drámairodalmunk fejlődéséhez és . Az ember tragédiája minden műfajszerűtlensége ellenére is második remekműként sorakozott a Bánk bán mellé - mégis : Csiky Gergely előtt minálunk a dráma, mint irodalmi műfaj, másodrendű jelenség volt nemhogy a régtől fogva csúcsokig emelkedett költészet mellett, de a XIX. században felemelkedő széppróza mellett is. Voltak e műfajban remekműveink, voltak használható műsordarabjaink is, de csak Csikyvel érkezett el az a színpadi szerző, aki egész sorát írta a kritikai igényű, zajos sikereket és ingerült ellentmondásokat kiváltó, mindig színpadszerű, realista műveknek. Dübörgő sikerek és fanyalgó kritikák kísérték drámaírói működésének másfél évtizedét. A nézők érdeklődve tódultak színműveinek előadásaihoz és egyszerre mulattak is, meghökkentek is attól a tükörképtől, amelyet a szerző a színpadról elébük tárt. A kritika pedig igyekezett minden úton-módon kisebbíteni a realista író igazmondásának a hatását: általában kizárólag briliáns színpadtechnikájának javára írták sikereit, de ezen túl a plágiumtól a hazugságig minden írói bűnben elmarasztalták, egyesek pedig egyszerűen ki akarták rekeszteni az irodalomból azon a címen, hogy nyelve nem költői. Mindebből annyi az igazság, hogy színpadismerete, technikai felkészültsége válóban fejlettebb, bravúrosabb, mint bárkinek azelőtt a magyar irodalomban, és hogy nyelve valóban nem szárnyalja túl a prózai szabatosságot. Vissza