Büszkeség

Előszó

1938 . október 6-án a New Jersey-i Wildwoodban egy oroszlán, a "Halálkatlan" elnevezésű motoros mutatvány egyik szereplője, kiszabadult a tengerparti sétányon álló ketrecéből, és megölt egy embert.
Ezen a napon Neville Chamberlain Adolf Hitlerrel egyezkedett Csehszlovákia egy jelentős részének, a Szudéta-vidéknek az átengedéséről. Erre a napra esett a Jom Kippur, az engesztelés napja. A zsidók a világ minden táján imádkoztak, böjtöltek, bűnbánatot tartottak, vezekeltek. Nem sejtették még, hogy a következő hét szörnyűséges esztendőben milyen sokat fognak vezekelni.
Ann Sheridan beadta a válókeresetet, Martha Raye pedig készen állt arra, hogy hozzámenjen David Rose-hoz.
A munkások mozgolódtak. Az ország lassan kezdett kilábalni a nagy gazdasági világválságból, a dolgozók pedig, bár örültek, hogy dolgozhatnak, tisztességesebb béreket és nagyobb munkabiztonságot akartak. Az egyik szakszervezet, az AFL, autógyárakat akart bezáratni. Egy másik, a CIO a pennsylvaniai Johnstownban összecsapott az acélművek rendfenntartóival. Philadelphiában a szemét- és hulladékgyűjtők sztrájkjának a rendőrség beavatkozása vetett véget, amit erőszak és megtorlások követtek.
Azon a napon, amikor az oroszlán kiszabadult, egy hónap híján tizenkét éves voltam. Előző nyáron láttam a "Halálkatlan" elnevezésű motoros mutatványt. Ugyanezen a nyáron volt az első magömlésem. Megtudtam, hgoy mi a különbség a szexuális és a vallási "elragadottság" között. Vissza

Fülszöveg

A Büszkeség egy több szálon futó, csodaszép mese, amelyben a tízéves Dickie Kettleson mondja el önmaga és családja történetét a nagy gazdasági válság utolsó éveiből. Ugyanakkor Sture Modig regénye is, a szegény svéd bevándorlók zseniális gyermekéé, akiből előbb háborús hős, majd kiváló autóversenyző, végül vándorló mutatványos lesz. A történet harmadik főszereplője pedig Tuffy, a fogságban élő oroszlán, aki nem ismerhette meg a szabadságot, és az embereket tekinti falkatársainak. Hármuk élete egy napsütötte, októberi napon végzetesen összefonódik...

"Az oroszlános rémálmomban a bejárati ajtónk mögött állok, az üvegen keresztül bámulok ki a tornácra és a házunk előterére. Az utcán, a házak előtti pázsiton oroszlánok settenkednek, alattomosan lopakodnak egyik tornáctól a másikig. Anyám, apám, a kishúgom, a nagyszüleim, nagynénéim, nagybátyáim, unokatestvéreim, barátaim és szomszédaim gyanútlanul sétálgatnak odakint. Ügyet sem vetnek az oroszlánokra. A félelemtől remegő lábbal kirohanok, és figyelmeztetem őket a veszélyre. De nem törődnek velem, nevetnek, és barátságos kiscicáknak nevezik az oroszlánokat. Kétségbeesve visszaszaladok a bejárati ajtó biztonságos fedezékébe. Onnan nézem végig, ahogy ezek a vérengző fenevadak lemészárolják, megölik, szétmarcangolják a szeretteimet." Vissza