Csáki Róbert

Előszó

Csáki Róbert művészete mindenekelőtt intellektuális, beleié figyelő természetű. Szürrealisztikus, sokszor groteszk emberábrázolásával elgondolkoztat bennünket, és az emberi kisszerűséget, gyarlóságot tárja elénk. Festményein kietlen, mesebeli tájakban, eltorzult arcú, álarc mögé rejtőzködő, vagy arc nélküli, magányos számkivetettek jelennek meg. Az álom, a látomás, a szellemi élmény és az érzelmi hatások szövevényes asszociációi mitologikus korokat, stílusokat egy önnön teremtette világol sejtetnek - azaz elvágyódást a jelenből, elfordulást a hétköznapi dolgoktól. Képei egyfajta rejtőzködő, ironikusan groteszk szemléletmódot tükröznek. Főszereplői történelmi atmoszférájú, de konkrétan meghatározhatatlan téri dimenziókban ábrázolt, többnyire bizonytalan egzisztenciájú, akarva-akaratlan passzív figurák. A sokszor személytelen, kiszolgáltatott, magányos alakok, a különös, bizarr, ember-állat keveréklények az elidegenedésre, a változásra való képtelenségre utalnak egy jobbára nyomasztó érzésekkel, kiábrándultsággal terhes, szomorú színpad- és díszlet-világban. Csáki Róbert jellegzetesen egyéni szín- és formavilága egyaránt köthető a romantika sejtelmességéhez, a szürrealizmus érzékfölötti, automatikus képtársításaihoz és az expresszionizmus felfokozott lélekállapotaihoz. Számára a festészet örökös intellektuális vívódás a képzelet és a realitás, illetve a szép és a rút között. Az idill keresése helyeit az emberi kapcsolatok feloldhatatlan ellentmondásossága és az ebből fakadó magány témája foglalkoztatja. Vissza