Előszó
Gyerekek, hallottátok-e már hírét a mesebeli bocskornak, amit ha fölránt az ember a lábára, nyomban odarepül vele, ahová akar ? Csak éppen annyit kell neki mondani:
- Hipp-hopp, ott legyek, ahol...
Tovább
Előszó
Gyerekek, hallottátok-e már hírét a mesebeli bocskornak, amit ha fölránt az ember a lábára, nyomban odarepül vele, ahová akar ? Csak éppen annyit kell neki mondani:
- Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok!
Bizonyos vagyok benne, gyerekek, hogy ti is sokért nem adnátok, ha valahogy hozzájuthatnátok ehhez a mesebeli bocskorhoz. Pompás dolog volna, mert akkor soha el nem késnétek iskolából, még akkor se, ha háromnegyed nyolcig hevernétek az ágyacskátokban. Csak belebújnátok a bocskorba, gondolnátok egyet s máris ott ülnétek a padban.
No, én még pompásabbat is tudnék ennél, ha nekem most ilyen mesebeli bocskorom volna.
Találjátok ki, hova repülnék benne?
Bizony nem mennék el a gólyák, fecskék után, tél derekán is friss rózsát szaggatni a Nílus napsugaras partján. Le se szállnék gyémántot keresni a fekete bányákba. De bizony még valami cukrászdába se kívánkoznék a csoda-bocskorommal, ahol torta-hegyek körül csokoládé-patakok folydogálnak.
Nem biz én. Én oda repülnék, ahol egyszerre találnék rózsát is, gyémántot is, méznél mézebb édességet is!
Nem cifrázom tovább a szót, gyerekek. Ha nekem csodabocskorom volna, a gyerekszívekbe röpülnék most bele. A ti ártatlan, nevető szívetekbe, ahol együtt találni a világ legszebb rózsáit, legtündöklőbb gyémántjait, legmézesebb édességeit.
Vissza
Folytatás Microsoft-tal