Csengőd község településtörténete

Fülszöveg

iskörösön születtem 1927-ben, de gyermekkoromat már Csengődön töltöttem. Szüleim .mérhetetlenül sokat dolgoztak gazdaságukban, hogy a négytagú család életfeltételeit biztosítsák.
Boldog gyermekkorom meghatározó élményeit a virágos rét, a tavasszal virágba borult gyümölcsfák, a ringó gabonatáblák, a csobogó patak ezernyi csodája, a félhomályos erdő tovasurranó állatai, a cserregő, trillázó madarak jelentették. A technika csodája a vasút volt, a dübörgő, tovasuhanó gyorsvonat, füstöt okádó mozdonyával. Az elemi ismereteket a helyi „tornyos" iskolában a szigorú és következetes Bory Ferenc tanító úr irányításával sajátítottam el, majd a kiskőrösi polgári iskolában folytattam tanulmányaimat.
Tanítói oklevelet 1948-ban a nagy múltú soproni ev tanítóképzőben szereztem. 1950 októberében neveztek ki igazgatónak a részben osztott bényei általános iskolához.
Innen saját kérésemre, a családi körülményeimre tekintettel, előbb Soltvadkertre, majd Csengődre helyeztek.
Magyar és történelem... Tovább

Fülszöveg

iskörösön születtem 1927-ben, de gyermekkoromat már Csengődön töltöttem. Szüleim .mérhetetlenül sokat dolgoztak gazdaságukban, hogy a négytagú család életfeltételeit biztosítsák.
Boldog gyermekkorom meghatározó élményeit a virágos rét, a tavasszal virágba borult gyümölcsfák, a ringó gabonatáblák, a csobogó patak ezernyi csodája, a félhomályos erdő tovasurranó állatai, a cserregő, trillázó madarak jelentették. A technika csodája a vasút volt, a dübörgő, tovasuhanó gyorsvonat, füstöt okádó mozdonyával. Az elemi ismereteket a helyi „tornyos" iskolában a szigorú és következetes Bory Ferenc tanító úr irányításával sajátítottam el, majd a kiskőrösi polgári iskolában folytattam tanulmányaimat.
Tanítói oklevelet 1948-ban a nagy múltú soproni ev tanítóképzőben szereztem. 1950 októberében neveztek ki igazgatónak a részben osztott bényei általános iskolához.
Innen saját kérésemre, a családi körülményeimre tekintettel, előbb Soltvadkertre, majd Csengődre helyeztek.
Magyar és történelem szakos tanári diplomát Szegeden 1955-ben vehettem át. Tanári és könyvtárosi munkám során nemcsak az ismeretek átadására törekedtem, hanem igyekeztem megszerettetni az irodalmat, a könyvet, az olvasást. A magyar történelem jeles alakjainak példáján hazaszeretetre, a szülőföld szeretetére neveltem az arra fogékony gyermekeket.
Örömmel tölt el a tudat, hogy közel 1600 gyermek szellemi fejlődéséhez, felnőtté válásához járulhattam hozzá, akik tehetségük, szorgalmuk révén itt helyben, hazánk határain belül és kívül becsülettel helytállnak.
Elsősorban nekik, a szülőföldön maradóknak, és a szülőföldet emlékeikben megőrző eltávozottaknak gyűjtöttem 30 éven keresztül a hiteles adatokat, és írtam meg ezt a nagyapáik, apáik küzdelmes életét bemutató könyvet.
Köszöntő
Csengőd község krónikáját tartja kezében a Tisztelt Olvasó. Egy kistelepülés rövid történelme mintegy száz évet ölel fel. De milyen száz évet!
A könyv bemutatja, hogy a sokféle egyénből hogyan kovácsolódik közösség, amely mindenáron gyökeret akar és tud ereszteni a futóhomokon. Azt a hihetetlen élni és tenni akarást, amelynek eredményeképpen az 189l-es parcellázást követően tíz év múlva már saját templomot avatott a falu lakossága. A nagyfokú alkalmazkodókészséget és -képességet, amely a sok helyről jött és sokféle vallású és kultúrájú emberből egységes közösséget formált. A megélhetést biztosító szőlő szeretetét és tiszteletét, ami ma is a falu létének alapját jelenti.
Ma, amikor a harmadik évezred első napjait kezdjük, és a rohanó, egyre táguló világ népek, nemzetek, nyelvek beolvasztásának képét vetíti előre, létünk érdeke a pontos önmeghatározás. Tudnunk kell kik vagyunk és honnan jöttünk. A múlt ismerete adhat biztos talajt a mai feladatok megoldásához és a lehetséges jövő építéséhez.
Megtalálni és megismerni a gyökereket! Ebben segít ez a könyv, amelyet jó szívvel ajánlok annak, akinek kötődése van, volt vagy lesz Csengődhöz.
Mi, a mai csengődiek azzal a hittel és szeretettel építjük községünket, melyet azoktól az ősöktől tanultunk, akik hitték és tudták, hogy a „semmi közepén" is lehet életet teremteni.
Veres Péter szavaival ajánlom e könyvet a Tisztelt Olvasónak:
Gondjaim lehúznak a földre, vágyaim fölemelnek
a felhők közé, nincsen más számomra, mint emésztő töprengés,
forró vágyak és kemény akarat: Ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami kellemes és amit érdemes.
Baltás István polgármester Vissza