Csigaház (dedikált példány)

Előszó

Üveges Tamás barátom már akkor komor és konok volt, amikor első verskötete kéziratát elhozta hozzám, megtisztelt bizalmával. Pedig vidámnak, derűsnek kellett volna lennie,- koránál és helyzeténél fogva. Nem kérdezősködtem tőle. Nem szokásom. Ha kérdezetlenül is kikívánkozik belőle, később-utóbb úgyis elmondja, föltárja komorsága okát. Gondoltam. S mégis valahol aggasztott ez az Üveges-féle komorság. Nagy izgalommal és kíváncsisággal olvastam verseit. Hiszen azokban találom meg föl-nem-tett kérdésemre az igazi valós választ.
Így is történt.
Egyszerűen arról van szó, hogy Üveges Tamás egy becsületes családba született bele, keresztény szellemben nevelkedett, s szülei és közvetlen környezete révén szelídnek, tisztának, igaznak vélte és hitte a világot. Sajnos hamarosan meg kellett győződnie, hogy a világ nem olyan, mint amilyennek mi, alkotó szerény emberek látjuk. No meg az is kiderült, hogy a farkas-törvények és a bank-törvények jól megférnek egy zsákban, akárcsak az ösztönök és a hűtlenség, a politika és a szemérmetlen hazudozás stb. E fölismerésbe komorult bele Üveges Tamás. S itt is megmutatkozik a költő lelki tisztasága: gyakorlatilag nem volna oka a komorságra, s mégis az,- a világ miatt. Tehát, a közösség életét éli és érzi, olyannyira, hogy még szerelmében sem tud szabadulni a világ fölött ívelő fekete szivárvány mágiájától. S ezért húzódik be a CSIGAHÁZÁBA, amely legújabb verskötetének a címe is egyben? Lehetséges, de az ő esetében a csigaház olyan menedékhely, ahová az egész aggódó és aggasztó világ belefér. Vissza