Diadal

Előszó

Részlet a könyvből:
Három oldalról meredek hegyek övezik Kochenhall várát, de dél felé a völgy kitágul és az ősi kastély hűséges barátja, a hegyipatak, mely addig csíkokra bontotta a hölgy ölét, bájos, mosolygó, termékeny vidéken siet tovább. A kis folyó sokat látott, ott csobogott, mikor az ős az első bástyát építette, végignézte nemzedékek pusztulását, régi bolthajtások beomlását. De a romokból mindig új élet fakadt. Más években Kochenhall ilyenkor téli álmát aludta, mert Hun gróf és fiatal felesége csak az őszi vadászat idejében laknak benne, de az idén bár vihar már rég lesodorta az utolsó sárga levelet is ágáról és nehéz hófelhők kavarogtak a vár felett, senki sem gondolt az elutazásra. A fővárosban ugyanis tifusz-járvány dühöngött és a gróf nem merte gyengélkedő feleségét a fertőzés veszélyének kitenni. Hetek multak, a vár "behavazódott", távozásra már gondolni sem lehetett. Hatalmas társzekerek dübörögtek a felvonó hídon, magukkal hozva mindazt, ami az átteleléshez csak szükséges és végül utoljára megérkezett a három legfontosabb vendég, az orvos, az ápolónő és a dajka.
A vár ablakai még világosak, Dóra grófné behunyt szemmel, fájdalmas mosollyal ajka körül, pihen csipkés ágyában. Gondolkozik. Éppen négy éve rajongott leánya feleségül ment Hun Alexis grófhoz. Minden oka megvolt a fiatal asszonynak, hogy nagyon boldog legyen, hiszen férje nemcsak szép, előkelő és jókedvű, hanem mérhetetlenül gazdag is volt. Vissza