Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből 1936. XII/1-2.

Előszó

Az első alföldi palaeolit-lelet
Szegedtől északnyugatra, a népvándorláskori leletekben gazdag Fehértó és a Tisza közti vonalnak csaknem felezési pontján fekszik az u. n. Öthalom. 90 m tengerszínfeletti magasságával nemcsak a város határának, de a távolabbi környéknek is legmagasabb pontja.
Magas fekvése és aránylag nagy kiterjedése már régi idők óta csalogatta a biztos települési helyet kereső vándor népeket, nemcsak a történelmi korból ismert népvándorlás idején, hanem - a legujabb leletek tanúsága szerint - az őskőkorban is. Ez magyarázza meg, hogy területén a különböző korok emberének emlékei is előfordulnak, bizonyítva azt, hogy kisebb nagyobb megszakításokkal, állandóan lakott volt.
Az itt letelepedett népek emlékeit akkor találták először az Öthalomban, amikor az 1879. évi árviz után, a város mai körtöltésének építése alkalmával, megszámlálhatatlan vasúti kocsival és hajóval hordták a földet, az ujra élniakaró város jövőjének biztosítására.
A Nemzeti Múzeum szakembere heteken át leste a sokszáz munkás ásóját és a becslése szerint is száznál többre tehető sírból, nagyszámú tűzhelyből és hulladék-gödörből, 42 sír, 80-100 tűzhely és gödör leletanyaga-ként 714 régiséget és 14 érmet mentett meg a múzeum számára. 42 darab, a leletkörülmények feljegyzése nélkül a királyi biztossághoz, majd ennek adományaként a szegedi múzeumba került. Kiegészíti ezt az anyagot az az egy feldúlt sír, amelyet Reizner János 1903-ban tárt fel. Vissza