Döröske monográfiája

Előszó

A XVIII. század első felében így írt Bél Mátyás a vasi táj szépségéről: „Vas megye szinte versenyre kelhet a hegyek, völgyek, erdők, ligetek, síkságok, dombok, mezők összes gyönyörűségével E tarkaságok minden irányból díszítik a tájat. Sűrűn vegyülnek a községekbe - egyikével - másikával - szinte összefolynak; széltében, hosszában váltogatják egymást.
A hegyek amikor kisimulnak a táj síksággá terül szét. Kényelmesen kanyargó folyók járják át. Otthont nyújtanak a lakosságnak, táplálékot adnak a jószágnak."
A mi kis falunk is ilyen csodálatos természeti képet mutat a hozzátartozó területekkel együtt. Mindezt a természeti környezetet napjainkban egy tó is gazdagítja, úgynevezett népi nyelven a "Döröskei tó". Közel négyszázezer köbméternyi víz hömpölygése még vonzóbbá teszi és adja a lehetőségeket a turistáknak és a helybelieknek felüdülésre, (fürdés, horgászat, csónakázás). Persze, ez még napjainkban igen kezdetleges szinten van, de a helybeli TSz vezetősége és tagsága mindent megtesz a területnek a fellendítése érdekében.
Tisztelettel köszöntöm a fáradhatatlan őslakókat a falu megmaradásáért, fellendítéséért folytatott küzdelemben. Megköszönve a sok segítséget, amit az ideérkező idegennek nyújtanak.
Segítenek az itt letelepedni kívánóknak telket választani a hétvégi házakhoz, fáradhatatlanul rójják a falut, a szőlőhegyet, az üres telkek után. Csak maradjon itt az idegen, legyen „falubéli". Építse, szépítse a községet, a hegyet.
Ennek a községnek fel kell lendülnie, meg kell maradnia!
Ezúton is köszönetünket fejezzük ki Tóth Nándornak, Nagy Imrének, Varga Ernőnek, Nagy Bálintnak, Benkő Kálmánnak, Gallen Sándornak, Benkő Lászlónak, Benkő Bálintnak, és néhai Nagy Józsefnek, akik e munkát segítették. Hisz olyan nagyfokú a lokálpatriotizmus, az egyet akarás a közös cél érdekében, hogy iskolapéldája lehetne az összefogásnak. Valahogy így kellene ezt tenni az egész országban... Vissza