Édes otthon

Fülszöveg

A történet a múlt század 20-as éveibe visz bennünket, amit régen túllépett a történelem. Azóta nemzedékek nőttek fel, akiknek kevés ismeretük van azokról az emberpróbáló időkről. Bözsi élete nemcsak életrajzi adatok sokasága, hanem egyben korrajz is, aki megtapasztalta azokat az időket és hosszú időn át, élő alanya volt. Az ő és a falu örömeiről, kudarcairól szól ez az írás. Történelmünk valahol a Dunántúl dombos lejtőin kezdődik, ahol apró falvakat ringatnak a susogó fenyvesek. Hallgatják a völgy ölén csörgedező patak kísérő zenéjét, mely a régi dicsőségről és gyászunkról énekel édes-bús dallamot.
Bözsi sokat beszélt az időben távolodó eseményekről. Hiszen a számban egyre fogyó szemtanúk egyike ő. Vele, velünk egy korszak zárult le. Amelynek ma már csak rokkant emlék foszlányai villannak fel. Trianonnal, mint a múlt századi történelmünk legfájóbb, legkegyetlenebb sorscsapásával kellett szembenézni. Hatását még ma is érezzük. Apáink, nagyapáink távozó nemzedéke vitte magával sebhelyes, fájdalmas történelmét a némaság hónába. Ezekből, az emlékekből próbáltam a múlt időnek rászórt porát lerázni, s néhányat összeszedni, a teljesség igénye nélkül. Az élet legtöbbünk lelkébe mélyen beleégette gyermekkorát, amit már csak emlékekben őrzünk. A szülői házban a régi gyermekkor emléke lappang még ma is. A falu, akkor még a béke szigete volt. Lakói dolgosak, jóságosak, barátságosak, embertársaikat szerető, hagyományaikat, hazájukat, Istenüket valló és szerető emberek voltak. Róluk olvashatnak könyvemben. Vissza