Tíz évszázad cseh könyvművészete

Előszó

Részlet a könyvből:
A legrégibb kéziratok egyike - a Vysehradi Kódex, a román kor igen szépen megírt és gazdagon illuminált evangeliáriuma. Valószínűleg az első cseh király, Vratislav koronázása alkalmából készült 1085-ben. A cseh irodalomnak természetesen még régebbi alapjai vannak: a 9. és a 10. századból származó ószláv emlékek, s a 10. és 11. századbeli cseh glosszák, legendák és énekek. Ezek az emlékek többnyire későbbi, képzőművészeti szempontból nem jelentős másolatok formájában maradtak fenn. Igen érdekesek azonban a 13. század első feléből származó Mater verborum című szótár figurális és ornamentális díszítései. A középkori művek kötése az ötvösség és a korabeli kisplasztika mestereinek munkáját is dicséri.
A cseh gótika korából származó néhányszáz kódex közül a legszebb kézirat a Kunhuta (Kunigunda) apátnő Passzionáléja. A könyv 1314-1321 között készült II. Premysl Ottokár leánya számára. A képes Velislav Bibliában egymás fölött két sávban színezett rajzokat találunk, amelyek képet adnak a 14. század közepének életéről. A IV. Károly (1346-1378) korából származó gótikus kéziratok között kiemelkedően fontosak a császár kancellárja, Jan ze Stredy (Johannes Noviforensis) püspök számára készült könyvek, elsősorban a Liber viaticus. E kor számtalan kéziratában a könyv szerzője és illuminátora megismerteti olvasóit a természeti jelenségekkel és - az asztronómiai kalendáriumok segítségével - az egyes csillagképekkel is. Néhány kéziratban az emberi munka motívumaival találkozhatunk (például Lev nagymester Breviáriumában, Petr de Crescentiis mezőgazdasági könyvében, vagy Jacob de Cesulisnak a sakkjátékról írott művében). Csehországban a 15. század elején a huszitizmusban megnyilatkozott társadalmi feszültség leghívebb tükre a 16. század első évtizedéből származó Jénai Kódex: amely az őskeresztény egyház életének, az egyház és a feudális rend hanyatlásának bemutatásával érzékelteti a válság mélységét. Vissza