Visszhangok II.

Fülszöveg

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának a korábbi Életút (2011) és Hogyan őriztük meg... (2012) pályázataiból kiadónk gondozásában megjelent kötetek (Sorsfordulók - 2013; Hogyan őriztük meg... 2013) fogadtatása azt mutatja: az idősebb nemzedék megtanult együtt élni azzal, hogy soha nem lehet olyan helyzet, hogy valami ne hiányozna, időskorára azonban „az öregedő embernek nem a hiányai, hanem a többlete fáj legjobban, de nem tudja senkinek odaadni" (Jókai Anna). A minisztérium ezért 2013-ban meghirdette a következő, Életünk című pályázatát, hogy a sok esetben csupán az elbeszélők emlékeiben élő történetek, események, hagyományok; szokások, morális értékek átörökítődjenek a következő nemzedékek számára. Akár az egyes emberek életútja, akár a különféle történelmi események személyes megélése, vagy a tartós házasságban élők közös sors vállalása a személyesség adta hitelesség révén életszerű értékek áthagyományozását teszik lehetővé.
A pályázatra beérkezett közel négyszáz pályaműből százhat nyert el díjat-jelen kötetünkben közülük válogattunk. Az írások a szerzők születési sorrendjében követik egymást, ezáltal nemcsak az egyes nemzedék mentalitása rajzolódik ki, de a századi magyar történelem viharos pillanatai is: az ország közel száz évvel ezelőtti szétszakítása, a II. világháború, a deportálások, a hadifogolytáborok, a kitelepítések vagy 1956. Az írások legtöbbjében az elbeszélt szörnyűségek sötétjén átsüt a kitartás, a hűség, a hazaszeretet és a hit - és persze a mindennapi, praktikus furfang, mert a szükség találékonnyá teszi az embert. A két kötetben szereplő szerzők élete akaraterő, a kitartás, a jó szándék és az emberség diadaláról tesz tanúságot. Vissza