Ívnak a csukák (dedikált példány)

Fülszöveg

Duba Gyula ma az egyik legismertebb és legnépszerűbb szlovákiai magyar író, háromszoros Madách-díjas. Pályáját újságíróként kezdte, 1968-tól az Irodalmi Szemle főszerkesztője. Humoreszkeket és szatírákat tartalmaz első két kötete: A nevető ember és a Szemez a feleségem. Fordulatot jelez írói pályafutásában a Csillagtalan égen struccmadár c. elbeszéléskötet, s még inkább első regénye, a Szabadesés. Duba nem formabontó író, stílusának forrásvidéke a hagyományos realizmus. Prózája ugyanakkor erősen vallomás jellegű és lírai, közel áll az egykori népi írók prózaeszményéhez. Hősei legtöbbször paraszti származású, nagyvárosban élő, de a nagyváros klímáját nehezen viselő és a városi életformát idegenkedve fogadó értelmiségiek. A Duba-próza minden sorából szociológiai szemlélet sugárzik, s aligha véletlen, hogy mind ez ideig legsikeresebb műve, a Vajúdó parasztvilág nem regény, hanem szociográfia. A könyv azokban az években született, amikor a szociografikus írások iránti érdeklődés a legnagyobb volt Magyarországon és részint nálunk is. A Vajúdó parasztvilágot válogatott novellagyűjtemény (Ugrás a semmibe) követte, majd most ez az újabb regény. Az Ívnak a csukák mérföldkő lehet Duba Gyula írói pályáján. Amit a Szabadesésben nem tudott még teljes művészi hitelességgel megvalósítani, a Vajúdó parasztvilág fontos kitérője után sikerült.
A regény színhelye Füzesnyék, magyarok lakta falu valahol a Garam völgyében. A falu lakói visszatérnek front alatti kényszerű kilakoltatásukból, megkezdik a békés építőmunkát, a háború maradványainak eltakarítását, szántanak, vetnek, egyelőre a hatalom jelenléte és irányítása nélkül. A regény három kamasz fiú, Nagybene Péter, Körtefejű és Bakai Jóska sorsán át felöleli a háborút követő jogfosztottság, a bizalmatlanság, a munkaszolgálatok és kitelepítés éveit. A történelem forgószelében hánykódó szlovákiai magyar parasztemberek helytállásáról szól a könyv, olyan időszakról, amikor az országban hatalmi harc dúl, amikor nincs még békeszerződés, amikor a nemzeti előítéletek józanul gondolkodó embereket is indokolatlan cselekedetekre ragadnak. Az Ívnak a csukák mégsem parasztregény. Duba az egyén és történelem kölcsönhatásának bonyolult összefüggéseit kutatja, s egy olyan világ képe tárul az olvasó elé, ahol ember és ember, ember és természet kapcsolata szinte patriarkális még. A Körtefejű és Ulrike között szövődő szerelem a különböző nemzetiségek szükségszerű sorsközösségét példázza, elszakítottságuk a múlt tragikus, az ember legmélyebb szuverenitásába markoló történelmi fordulat. Duba Gyula fölébe tud emelkedni anyagának, történelmi távlatból, objektíven, a klasszikus realista regény tiszta, áttekinthető szerkezetével, humort és lírát sem nélkülöző stílussal idézi fel az akkori eseményeket, maradandó regényélményt nyújtva az olvasónak. Vissza