Egy erdélyi gróf emlékiratai

Fülszöveg

Bánffy Miklós az 19ZZ-es genovai értekezlet üres óráiban remek karikatúrákat rajzolt a tanácskozó politikusokról. Ez a kényes részleteket felfedő, kritikus, de humorral átszőtt látásmód a legjellemzőbb kötetünkben olvasható két memoárjára is. Éles szemű résztvevőként, de józan kívülállással vezet bennünket a történelem diplomáciai színfalai mögé.
Az Emlékeimből című írás az 1916-os koronázási ünnepség kulisszatitkait, majd az 1918-1919-es zűrzavaros forradalmi időket tárja fel Bánffg sajátos szemszögéből, valamint a nyugati közvélemény felvilágosítása érdekében tett bécsi, berlini útjait, továbbá hágai emigrációját. A könyv 19'f3-as, második kiadása során Bánffy javította először 193Z-ben megjelent művét, ezért az ultima manus elve alapján kiadásunk ezt a szövegváltozatot követi.
A befejezetlenül maradt huszonöt év (19'f5) című visszaemlékezésben Bánffy külügymi-nisztefsége két évét írta meg, saját politikusi szerepvállalását elemzi olyan történelmi eseményekben, mint IV. Károly... Tovább

Fülszöveg

Bánffy Miklós az 19ZZ-es genovai értekezlet üres óráiban remek karikatúrákat rajzolt a tanácskozó politikusokról. Ez a kényes részleteket felfedő, kritikus, de humorral átszőtt látásmód a legjellemzőbb kötetünkben olvasható két memoárjára is. Éles szemű résztvevőként, de józan kívülállással vezet bennünket a történelem diplomáciai színfalai mögé.
Az Emlékeimből című írás az 1916-os koronázási ünnepség kulisszatitkait, majd az 1918-1919-es zűrzavaros forradalmi időket tárja fel Bánffg sajátos szemszögéből, valamint a nyugati közvélemény felvilágosítása érdekében tett bécsi, berlini útjait, továbbá hágai emigrációját. A könyv 19'f3-as, második kiadása során Bánffy javította először 193Z-ben megjelent művét, ezért az ultima manus elve alapján kiadásunk ezt a szövegváltozatot követi.
A befejezetlenül maradt huszonöt év (19'f5) című visszaemlékezésben Bánffy külügymi-nisztefsége két évét írta meg, saját politikusi szerepvállalását elemzi olyan történelmi eseményekben, mint IV. Károly visszatérési kísérletei, a soproni népszavazás, a genovai értekezlet és a genfi népszövetségi tárgyalások.
„Az elfogulatlansáig ném érdem, de természet dolga. Ezt a bizonyára született vagy öröklött hajlamomat az is öregbítette, hogy egész pályámon legkülönbözőbb dolgokkal foglalkozván (ami igen nagy hiba!) sokféle-fajta emberrel kerültem bizalmas 'viszonyba, kiknek gondolatvilágát megismerni, magamat abba beleképzelni különös örömömre Szolgált mindig. Tán az írónak hajlama ez. Emberi adatgyűjtés. A képesség is:: rekonstruálni másnak a gondolatsorait, megállapítani tőlünk idegenek észmétársulását. Márpedig ha ezt teszi az ember, akkor az elfogu-latlansáigra való törekvés okvetlenül szükséges, mert csupán így tydjuk világosan meghatározni, hogyan, honnan és milyen rugók hatása alatt alakul ki az, ami végül annál a ránk nézve idegen egyénnél cselekvéssé lesz; akkor válhatnak világossá azok a motívumok, melyek olykor ütközvé, olykor egymást tán félretaszítva végül rejtélyes harc és habozás ütán ákíiratiban egyesülnek, és megszületik a többé visszahozhatatlan, megszületik a Tett." Vissza