Egy patrióta élete Magyarországon, a XX. században

Fülszöveg

„ ötéves lehettem, amikor Budapestről érzékeltem első ízben hasonlót. Naponta a pesti Duna-korzóra vittek sétálni, jó és rossz időben egyaránt. Talán már korábban is, de arról emlékem nincs. Ekkor azonban egy ragyogó, napsütéses napon, a Vigadó táján észrevettem valamit. Talán első ízben néztem tudatosabban körül, vagy valami más oka lehetett. Azt vettem észre, hogy szemben hegyek, lombok, tornyok vannak, a túlpart is fasoros, kiépített, mentében bérházak sorakoznak, ott is villamos jár, a hidak odavisznek, a folyam széles, kékes, csillogó, akár a Balaton, a villamosok a túloldalon aprók. De az egész kép tágas, mozgalmas, változatos, s mégis egybelátható. Legalábbis akkor láthattam első ízben egybe - a várost, amiben születtem, növekedtem, amiben s amiért később éltem. S csak később, sokkal később ébredhettem annak tüdatára, hogy ez voltaképpen a közepe, a java, s hogy az, amit láttam, éppen új volt, de már készen volt. Meg hogy én ebbe a készbe, ebbe a gyönyörűségbe születtem."... Tovább

Fülszöveg

„ ötéves lehettem, amikor Budapestről érzékeltem első ízben hasonlót. Naponta a pesti Duna-korzóra vittek sétálni, jó és rossz időben egyaránt. Talán már korábban is, de arról emlékem nincs. Ekkor azonban egy ragyogó, napsütéses napon, a Vigadó táján észrevettem valamit. Talán első ízben néztem tudatosabban körül, vagy valami más oka lehetett. Azt vettem észre, hogy szemben hegyek, lombok, tornyok vannak, a túlpart is fasoros, kiépített, mentében bérházak sorakoznak, ott is villamos jár, a hidak odavisznek, a folyam széles, kékes, csillogó, akár a Balaton, a villamosok a túloldalon aprók. De az egész kép tágas, mozgalmas, változatos, s mégis egybelátható. Legalábbis akkor láthattam első ízben egybe - a várost, amiben születtem, növekedtem, amiben s amiért később éltem. S csak később, sokkal később ébredhettem annak tüdatára, hogy ez voltaképpen a közepe, a java, s hogy az, amit láttam, éppen új volt, de már készen volt. Meg hogy én ebbe a készbe, ebbe a gyönyörűségbe születtem."
Csak néhány éve bukkantak rá Granasztói Pál építész, író leszárnnazottai a hagyatékban e mindeddig kiadatlan visszaennléke-zésre. Az 1978-80 körül írt művet szerzője kiadásra szánta, de „patrióta" szemléfete miatt a Kádár-korban nem találta publikál-hatónak. A mintegy ötven évet felölelő történetben - mindvégig hivatásának állomásain keresztül - a főváros, illetve az ország építését irányító hivatalokban, szervezetekben végzett városépítészeti munkáját örökítette meg. Bepillantást enged abba is, hogyan befolyásolták a politikai változások a háború után nagyjelentőségűvé váló városépítészet lehetőségeit, és azt, hogy milyen lett a XX. század második felére Budapest és nagyobb vidéki városaink arculata. Emellett a memoár bemutatja, hogy 1918 és 1956 között a helyét kereső, a magyarországi fordulatok miatt erősen vívódó állapotból Granasztói Pál hogyan vált patriótává: „Az bizonyos, hogy patriótává 1956 forrósított, azelőtt is volt hajlamom rá, de inkább lokálpatriótaként. Budapestért, városainkért, tájainkért lelkesedő. Mostantól az egész országért. Olyan országért, melyben immár hazámra büszke lehetek " A szöveget a szerző unokája, Granasztói Olga rendezte sajtó alá, jegyzetekkel, annotált névmutatóval és fényképekkel adjuk közre. Vissza