"Együtt az egyházzal" 1930. december 28.

Előszó

MISEMAGYARÁZAT APRÓSZENTEK ÜNNEPÉRE.

Aprószenteknek hívjuk a betlehemi gyermek-vértanukat, akiket Heródes megöletett abban a hitben, hogy közöttük lesz a zsidóknak újszülött királya, akitől ő féltette trónját. Ezeknek a kisdedeknek ünnepét üljük ma, a mai vasárnapi misének szövege pedig keddre van áttéve.
Ha ez az ünnep hétköznapra esik, akkor violaszínben van a mise, a Glória és Alleluja elmarad az Egyház gyászának jeléül. Mivel azonban á vasárnap nem fér össze a gyásszal, ezért, ha vasárnapra esik az Aprószentek ünnepe, vörös színben mondjuk a misét Glóriával és Allelujával. A mai ünnep egyrészt a szentek hódolatát fokozza az újszülött Üdvözítő iránt, mert 26-án Szent István a vértanuk hódolatát mutatta be előtte, a következő napon Szent János a szűzi és hitvalló szentekét, ma pedig a szűzi vértanukét. Másrészt pedig á Szentcsaládnak Egyiptomba való menekülésének emlékünnepe is a mai és így mintegy tovább folytatjuk megváltásunk történetének gondolatát.
Az Egyház egyúttal figyelmeztetni akar bennünket a karácsonyi öröm közepette arra is, hogy a megváltás kereszt nélkül el sem képzelhető. „Akinek sokan ellene fognak mondani" - jövendöli már Simon is a Szent Szűznek, amikor isteni Magzatát a templomban bemutatja. A karácsonyi öröm nem nyilvánulhat meg a jövővel nem törődő tombolásban, hanem eszünkbe kell, hogy jusson a Betlehemtől a Golgotáig vezető útja az Újszülöttnek. Eljött a betlehemi kisded, hogy vállaira vegye és vállainkra rakja, a keresztet. Vissza