Életem és szerelmeim

Előszó

Mint annyi ember, én is neki ültem egyszer, hogy megirjam furcsa, kalandos életem történetét. Igy születtek meg ennek a könyvnek első fejezetei. Azután hangulatom egy szeszélyes fordulatánál iróasztalfiókba kerültek a leírt sorok mig nem egy napon valamelyik könyvesbolt kirakatában megpillantottam a Karl Voegels berlini cég kiadásában megjelent következő cimü regényt: Viktoria hercegnő és Zubkoff Sándor szerelmi regénye. Legenda két különböző világból. Ez a könyv egészen fantasztikus, kitalált mese alakjában vitte a közönség elő mindazt, ami életemre és szerelmemre vonatkozott. Szerencsére a könyv nem volt ellenem irott pamphlet - mint ahogyan az első pillanatban gondoltam - mindazonáltal tele volt téves és valótlan adatokkal, mert hiszen a könyv szerzője nem tudott és nem is tudhatott semmitsem életemről. Minden adatforrása az a sovány kis riport volt, melyet valamelyik berlini napilap munkatársának adtam.
Ebben a pillanatban kötelességemmé lett a megkezdett önéletrajz folytatása. Minthogy a közönség érdeklődése most már nagy mértékben felém fordult és nyilvánvaló volt, hogy kiváncsiak pályafutásomra és kalandjaimra, elhatároztam, hogy ezt a kiváncsiságot inkább én szolgálom ki becsületes és megbizható módon, semhogy abból más élelmes emberek csináljanak jogtalan hasznot. Hogy a Voegels kiadásában megjelent regény csakugyan kitalált mese és hazug adatok halmozása azt nem csak én állítom - noha ennek megállapítására is én vagyok a leghivatottabb - hanem leszögezte ezt a jogerőssé vált bírói itélet is. Abban a perben ugyanis, amelyet feleségemmel együtt a könyv szerzője ellen inditottam a berlini törvényszék kimondotta, hogy a regénynek életemre vonatkozó minden ténybeli adata valótlan.
Hogy a Rochus von Reinfelden álnév alá bujt szerző, akit valódi nevén Robert Heymannak hivnak miféle eszközökkel dolgozott, annak legékesebb bizonyítéka az, hogy könyvének egyes alakjait egyszerűen átvette egy "Asef" cimü orosz regényből. Innen vette ki például Vera Fulner alakját is. Már pedig kalandos életem során gyakran voltak ugyan szerelmi kalandjaim, de mindenkor csak élő, husből vérből való nőkkel, nem pedig kitalált regényalakokkal.
Megirom hát életem történetét, azét az életét, melyet már százszor fenyegetett az elmerülés veszedelme. Megirom azoknak vigaszául, akik talán most éppen ugy küzdenek és vergődnek, mint ahogyan én harcoltam kétségbeesetten, révbe érkezésem előtt. Legyen ez a könyv egyuttal napjainknak egyik érdekes okmánya, melyből a jövő nemzedék talán sokkal tisztább és helyesebb képet fog nyerni arról az életről, melyet mi folytatunk, mintha a kitalált regények százait olvasná el. Irodalmunk - amint Herbert Lewandowszki "Das Sexualproblem in der modernen Literatur" cimü könyvében mondja - a kitalált, de valójában soha át nem élt szerelmi történetek tömegét tálalja az olvasók elé. Ezzel szemben ez a könyv a póztól és hazugságoktól mentes őszinte vallomásokat foglalja magában. Hála az Égnek, vannak még emberek, akik nem álmodozva, passzív tétlenségben élik az életüket, hanem szinten naponta vivják meg harcukat a kenyérért, sikerért és szerelemért. Ezeknek az embereknek irtam meg könyvemet, mert joggal állíthatom, hogy én is soraikból való vagyok.
Luxemburg, 1928. juniusában
Zoubkoff Sándor Vissza