Előszó
Részlet:
A történeteket lapoznám s végére jutottam
És mi az emberiség története? Vérfolyam, amely
Ködbe vesző szikláiból a hajdannak ered ki
És egy hosszában szakadatlan foly le korunkig.
Azt...
Tovább
Előszó
Részlet:
A történeteket lapoznám s végére jutottam
És mi az emberiség története? Vérfolyam, amely
Ködbe vesző szikláiból a hajdannak ered ki
És egy hosszában szakadatlan foly le korunkig.
Azt ne higyjétek, hogy megszünt már. Nincs pihenése
A megmeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében.
Vértengerbe szakad majd a vér hosszú folyója.
Rettenetes napokat látok közeledni, mintőket
Eddig nem látott a világ; s a mostani utána
A földrendítő mennydörgést szokta előzni...
Igy látta a történetet Petőfi a szabadságharc előestéjén száz évvel ezelőtt. Igy látta az élet tanítómesterét, akitől nem szoktunk tanulni. Az atavisztikus emberi bizalmatlanság szinte természetessé tette, hogy a ma békéje a holnap háborúját takarja. Ámde a költő lelkén még áttöri a remény a sötét pesszimizmust, hiszi, hogy a végső küzdelemben, nagy áldozatok árán döntően fog győzni a jó.
Két nemzet lesz a föld ekkor s ez szembe fog állni:
A jók s a gonoszak. Mely eddig veszte örökké,
Győzni fog itt a jó... Ez lesz az ítélet
Melyet ígért isten próféták ajkai által.
Ez lesz az ítélet s ezután kezdődik az élet,
Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpülnünk
Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni.
Vissza