Emlékeim

Fülszöveg

Pataki Pál a Kincsem csodakanca szülőföldjén, a tápiószentmártoni Göböljáráson, egy kis akácos erdőben megbúvó egyszerű házban, hívő-keresztyén család hatodik gyermekeként, 2943-ban a II. világháború harci viszonyai között, Pál havában, januárban született.
Hosszú utat tett meg hatvannyolc éves koráig. Ahonnan elindult, a kis erdőből, sok örömet, szépséget, szeretetet hozott magával. Azonban nem kerülték el napjait a betegségek, a szenvedések, a fájdalmak sem. Az Olvasó előtt kitárja élete könyvét. Őszintén elmondja Istenben vetett hittel és alázattal örömeit, küzdelmeit. Tévedéseit sem hallgatja el, azokat felvállalva, mások épülésére közreadja. Szándékát a teljes őszinteség, az igazság és a tárgyilagosság vezérelte. Leírta a jót, de a rosszat is.
1965 májusában házasságot „kötött Vitovics Erzsébettel, aki azóta is hűséges segítőtársa. Házasságukat Isten két leánygyermekkel áldotta meg.
Elmondja, hogy földi élete sokszor a halál mezsgyéjén volt, de mindig annak tudatában élt,... Tovább

Fülszöveg

Pataki Pál a Kincsem csodakanca szülőföldjén, a tápiószentmártoni Göböljáráson, egy kis akácos erdőben megbúvó egyszerű házban, hívő-keresztyén család hatodik gyermekeként, 2943-ban a II. világháború harci viszonyai között, Pál havában, januárban született.
Hosszú utat tett meg hatvannyolc éves koráig. Ahonnan elindult, a kis erdőből, sok örömet, szépséget, szeretetet hozott magával. Azonban nem kerülték el napjait a betegségek, a szenvedések, a fájdalmak sem. Az Olvasó előtt kitárja élete könyvét. Őszintén elmondja Istenben vetett hittel és alázattal örömeit, küzdelmeit. Tévedéseit sem hallgatja el, azokat felvállalva, mások épülésére közreadja. Szándékát a teljes őszinteség, az igazság és a tárgyilagosság vezérelte. Leírta a jót, de a rosszat is.
1965 májusában házasságot „kötött Vitovics Erzsébettel, aki azóta is hűséges segítőtársa. Házasságukat Isten két leánygyermekkel áldotta meg.
Elmondja, hogy földi élete sokszor a halál mezsgyéjén volt, de mindig annak tudatában élt, hogy életének ideje Isten kezében van, aki megőrizi és megsegíti. Megtapasztalta, hogy aki a Teremtőben bízik, annak nem kell az életéért aggódnia. Tanúságot tesz arról, hogy a betegségek és a próbák - amelyek végigkísérik egész életét - éppen olyan csodálatosak, mint az egészség. Hittel vallja, hogy azok azért vannak, hogy nyilvánvalóvá legyenek általuk Isten cselekedetei, és hogy megpróbáltatások munkálják ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet (Róm 5,3-4).
Amikor Jézus elköszönt szeretett tanítványaitól, nem azt kérte tőlük, hogy építsenek templomokat, alapítsanak sok kisegyházat, hanem hogy szeressék egymást. A szerző az életén keresztül érzékelteti Isten végtelen szeretetét - „Az Isten szeretete pedig olyan, mint egy óceán: kezdetét láthatod, de a végét nem" (William Shakespeare) - és szüleitől örökölt „illetékmentes örökséget", amely nem más, mint a szeretet. Ezt kívánja sorain keresztül átadni a Kedves Olvasó számára is.
Soraiban őszintén megvallja Isten és emberek előtt, amint Dávid, a zsoltáríró: „Ha az Úr nem segített volna rajta, már a csend honában lakna" (Zsolt 94,17). „Minden múló itt a földön" (Paul Gerhardt), de „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, melyet az Úr megígért az Őt szeretőknek" (Jak 1,12). Vissza