Ének a börtönből

Előszó

Részlet a könyvből:
Kinyitották a rácsos dzsip hátsó ajtaját. Két géppisztolyos lengyel katona vett közre. Elől a civilruhás nyomozótiszt intett, hogy kövessük. Egy kastélyszerű kép állt előttünk megtévesztően szép környezetben. Az egész képet a kiírás rontotta:
"MILICIA".
Kisvárosi rendőrség volt ez. Ide vezettek. Itt kellett töltenem az éjszakát, letartóztatásom első éjszakáját. Megpróbáltam tartani magam. Nem volt könnyű elfogott menekültnek lenni idegen országban, ismeretlen világban. Mégis ilyen helyzetben is meg kell őriznem lelkem békéjét, önmagamért. Ez itt most élet és halál kérdése. Tudtam, hogy a belső békesség olyan, mint a lassú folyó vize, csak az tud nagy terheket hordozni.
Az irodán négyen vannak. Mindegyik tesz-vesz valamit. Az egyik ír, a másik telefonál, a harmadik egy zsíros papírból eszik és a negyedik velem foglalkozik. Alig tudok még valamit lengyelül, de megértem, hogy miközben engem átadnak, letartóztatásom oka felől érdeklődnek.
- Ah, jobb lett volna a szabadság! - mondja nevetve a parancsnok. A többiek vele együtt kórusban nevettek.
Ez a stílus nekem nem tetszik. Még gúnyolódnak is. Rájuk szóltam, lassan, keresve a szavakat és erősen rájuk nézve. Már az első szónál minden szem kíváncsian rámmeredt.
- Tak. Volnosgs jest zavse lepiej! - Igen, a szabadság mindig jobb!
A reakció különös volt. Lehajtották a fejüket, egyszerre, mintha jobban elmerültek volna ki-ki abban, amivel éppen foglalkozott. Nem kiáltottak rám, hogy a rab hallgasson. Nincs beleszólásom. Elhallgattak. Rakosgattak az asztalon, az egyik folytatta az írást és csak a gépe kopogott, a másik szótlanul evett tovább és olyan csend lett, hogy csak a papír zizegése hallatszott. Némán foglalatoskodtak, mint a tettenért és megszidott gyermekek. Kijelentésem a pórul járt szökevény komédiájából a szabadság drámáját érzékeltette. Amiben ők is benne vannak. Könnyű kívülről nézni egy komédiát, más "komédiáját". Vissza