Az iglói Szontagh nővérek és a Csetneki Magyar Csipke

Előszó

Bevezető sorok
19-20. század fordulója és a századelő a társadalmi, gazdasági és művészeti megújulás korszaka volt. Ekkor kezdett kialakulni a modern értelemben vett polgári társadalom és a lassan végbemenő ipari forradalom következtében a gazdaság kezdett felzárkózni Nyugat-Európához, sőt egyes vonatkozásaiban túl is szárnyalta azt. Gyors léptékben fejlődött a tudomány és a nők számára is nyitottá vált a felsőoktatás. Ekkor alakultak ki a művészeti felsőoktatási intézmények, így pl. a Mintarajziskola és Rajztanárképző is. A nagy arányú gépesítések hatására Angliából indult el egy Ruskin nevével fémjelzett tömegtermelés elleni mozgalom, mely áthatotta az európai művészet és kézművesség minden területét. A kezdeményezés a lélektelenné vált gyári termékek ellen indítva harcot, a kézi munkát állította a középpontba. Ebben a megváltozott, új értékrendet adó miliőben a művészek is keresték megfelelő kifejezési módjukat, stílusukat. Számos irányzat alakult ki. Egyes törekvések visszanyúltak az elmúlt korok különböző stílusirányzataihoz vagy egzotikus nemzetek hagyományos kultúráját állították a középpontba. Mások ezzel szemben az elmúlt korszakoktól való teljes elzárkózást hirdették. Ez az időszak a kiindulópontja az újkori magyar csipketörténetnek is, mely mind a vert-, mind a varrott csipkék szempontjából igen termékeny időszaknak bizonyult. Kialakulásukban a szociális-kereskedelmi-művészi szempontok voltak az irányadóak, továbbá közös jellemzőjük a magyar népművészet mintakincse felé való fordulás. E kezdeményezések közé tartozik - bár horgolt-varrott technikája különbözik a többi csipkefajtától - a csetneki csipke is. E csipkefajta jelentőségét Mihalik Gyula és Török Kálmán így foglalta össze Az iparművészet könyvében:
„Ugyancsak külföldi sikerei teszik közgazdasági fontosságúvá a csetneki horgolt csipkét, a melyet a Szontagh-nővérek honosítottak meg nálunk s fejlesztettek a hasonló technikájú írországi csipkénél is nagyobb tökéletességre és magyaros jellegűvé." Vissza