Ready player one

Előszó

Minden korombéli emlékszik arra, hogy hol volt és mit csinált, amikor először hallott a versenyről. Én rajzfilmsorozatokat néztem a rejtekhelyemen, amikor egy videoadáson keresztül érkező hírből megtudtam, hogy az éjszaka során meghalt James Halliday.
Természetesen tudtam, kiről van szó. Mindenki tudta. Ő volt az a játéktervező, aki létrehozta az OASIS-t, egy rengeteg felhasználóra készített online játékot, amely szép lassan az emberiség nagy része által napi szinten - üzleti ügyekre, hétköznapi kommunikációra vagy szórakozásra - használt virtuális világgá fejlődött, amit egy globális hálózat tartott fenn. Az OASIS példátlan sikere a világ egyik legtehetősebb emberévé tette Hallidayt.
Eleinte nem értettem, hogy a média miért fújja fel ennyire a milliárdos halálának ügyét. Elvégre a Föld bolygó lakóinak bőven akadtak más problémái, amik miatt aggódhattak. Ott volt a megoldatlan energiaválság. A katasztrofális hatással járó klímaváltozás. A világméretű éhínség, szegénység és fertőzések. Fél tucat háború. Tudjátok: „A kutyák és macskák egymáshoz törleszkednek. Tömeghisztéria!" A híradások kizárólag akkor szakították meg a népszerű interaktív szitkomokat és szappanoperákat, amikor valami egészen rendkívüli esemény történt. Mondjuk felfedeztek valamilyen új, ütős vírust, vagy egy újabb világváros tűnt el egy gombafelhőben. Ilyen nagy dolgokra gondolok. Bármennyien is ismerték Halliday nevét, a halála a papírforma szerint csupán rövidke blokkot érdemelt volna az esti hírekben, hogy a pórnép tagjai irigykedve csóválhassák a fejüket, amikor a bemondók megnevezik azt a vérlázítóan magas összeged, ami majd elosztásra kerül a gazdag férfi örökösei között. Vissza