Értetek

Előszó

Részlet a műből:
"Bevezetés
Több mint hatvan év telt azóta, hogy e napló lapjait 1945. április 8-án dr. Veress De-Zső az alábbi mondatokkal lejárta: „Mi vár még reánk? Adj, Uram, erőt a jövő elviselésére, a jövő megalapozására, a romok eltakarítására, a famíliáért való dolgozásra, s add, hogy együtt lehessünk jó és rossz viszonyok köpött."
S éppen hatvan éve, 1945. november 19-én történt, hogy a napló kéziratát, szép ajánlással, névnapi ajándékul átnyújtotta feleségének, Gál Erzsébetnek.
A napló kézirata 2003-ban került a Városi Múzeum történeti gyűjteményébe. A sokat „szenvedett" írást Veress Dezső gyermekei adományozták a múzeumnak a család kö-Zel két évszázadot átölelő dokumentumegyüttesének részeként.
A napló szerzője, Dr. Veress Dezső (1896—1973) az erdélyi Csíkszentsimonban született. Az édesapa, dr. Veress Menyhért jogász) járásbíró volt. Feleségével, Jakab Jozefával hat gyermeket neveltek fel nagy szeretetben,fő irányelvekül adva számukra az áldozatkész;-séget, kötelességtudást és a mély meggyőződéssel vallott katolikus hitet, keresztény erkölcsiséget. A hat gyermek közül hárman is egyház} szolgálatba léptek: Veress Dezső bátyja, Ernő, katolikus pap és hitoktató, két leánytestvére, Anna és Mária, a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társaságának tagjai, szerzetesnők voltak.
Veress Dezső, miután színjelesre érettségizett a Csíkszeredai Katholikus Főgimnáziumban, beiratkozott (édesapja nyotndokait követve) a kolozsvári egyetetn Jog- és Államtudományi Karára. Alig egy hónappal az érettségi után kitört az első világháború, és egy évvel később, a másodéves egyetemistának is be kellett vonulnia a Monarchia hadseregébe. Negyvenegy hónapi frontszolgálat után, 1918. december elején szerelt le, a teljes összeomlás időszakában. Ekkor szűkebb hazája, Székelyföld, már kívül esett a győztes hatalmak által kijelölt demarkációs vonalon, s ugyan első jogi szigorlatát még Kolozsváron, a másodikat azonban már Budapesten, „az egyetem száműzetésének első évében " tette le.
Iratai szerint „1920. május 14-én érkezett a megszállott területről Budapestre, mint brassói menekült", és az Országos Menekültügyi Hivatal Keletmagyarországi Főosztályánál vették nyilvántartásba. Csaknem egy évig a hivatal munkatársaként is dolgozott. Az utolsó szigorlat letétele után egy budapesti ügyvédi irodában kezdte meg joggyakorlatát, 1921. január 1-jétőlpedig már dr. Kommen Elek, nagyatádi kó'z~ és váltóügyvéd mellett dolgozott ügyvédjelöltként. Hogy a huszonöt éves fiatalembert mi hozta éppen e délsomogyi kis településre, már nem lehet kiderítem. Életének nagyobb részét azonban itt élte le (később családostul), és szívvel-lélekkel atádinak érezte magát, minden későbbi nehézség ellenére is ragaszkodott városához" Vissza