Előszó
Kedves Olvasó!
10 év. Nagyon hosszú idő ez. Gondoljunk csak bele, ennyi idő alatt egy újszülöttből kiskamasz lesz, egy első osztályos diák majdhogynem leérettségizik, egy újdonsült házaspár túljut a családalapításon és a nagy lángoláson és - jó esetben -, boldog, kiegyensúlyozott, mély szeretetben él. Ennyi idő alatt városrészek épülnek fel és világ ezerféleképpen változik. Nem nagyon szeretem a kerek évfordulókat, meg a kötelező számvetéseket. Szilveszterkor is a pezsgőzések és mulatozások idején egy bizonyos félsz van bennem: vajon mit hoz a következő év? Szép lesz, jó lesz vagy szomorúságot hoz? nem tudjuk, hol ezt, hol azt... De egy újság életében ilyenkor "illik" egy bizonyos visszatekintés és értékelés. Még ma is sokszor elcsodálkozom, és nagy örömmel tölt el, ha kapunk valahová hivatalos meghívót, hiszen ez azt jelenti, hogy a számon tartanak, találkozni akarnak velünk. Pedig ma Magyarországon igazán rengeteg magazin jelenik meg, mégis sokszor csak néhányat hívnak meg, köztük minket.
Változatlanul hiszek abban, hogy egy divatlapnak szerepe kell, hogy legyen az ízlésformálásban, irányt kell mutatnia. Természetesen nem az aktuális trend kritika nélküli majmolásáról van szó, s nem is csak a ruháktól, fazonokról. Úgy gondolom, azok a cikkek, témák, amiket magazinunkban többedmagammal felvetünk, talán elgondolkodtatóak, esetleg példaértékűek. Hiszen olvashattunk szép és megható történeteket hosszú, hűségben eltöltött házasságokról, írtunk ajándékokról, könyvekről, étkezési, bor- és lakáskultúráról, hagyományokról, újdonságokról, vallásokról, stb., melyekből talán ezt-azt megfogadhatunk s építkezhetünk. Rengeteg levelet, e-mailt, fotót kapunk, melyek azt sugallják, hogy vannak "vevők" a szépre, a jóra, az értékre. Mi lehet ennél nagyobb vágya és elismerése egy lapnak?
De ne ragadtassuk el magunkat, hanem nézzük tovább!
Vissza
Folytatás Microsoft-tal