Esték a körmönfonóban (dedikált példány)

Fülszöveg

"Ez így, ahogy van, remek kis kötet lehetne, ha... Ha először is nem volna nyílt kihívás, sőt arculütés minden és mindenki ellen, aki nem fog disztingválni, hanem a bikacsököt épp úgy magára veszi, mint a piros-fehér-zöldet. Te is tudod, hogy az erőviszonyok megváltoztak, azaz mégjobban eltolódtak e narodnyik bal-jobb-jobb-baloldal javára. Lehet, hogy sötéten látok, de attól félek, erre MA nem lesz kiadó..."
ÖRKÉNY ISTVÁN LEVELE AZ ESTE A KÖRMÖN FONÓBAN CÍMŰ KÉZIRATOS KÖTETRŐL - 1970. OKTÓBER 13.
„Este a körmönfonóban című kötetedre vonatkozó álláspontunk - amelyet már írásban és szóban is közöltünk - változatlan. Legnagyobb sajnálatunkra a kéziratot mellékelten visszaküldjük." KARDOS GYÖRGY MÁSODIK LEVELE A KÉZIRATRÓL - 1969. DECEMBER 17.
"Kézenfekvő, hogy versei ellen - amelyeket Ön is fegyvernek szánt a politikum és az osztályharc porondjára. - mi is először éppen a politikum oldaláról emeljünk kifogást. (...) Az Ön esetében nem tartalmi vagy valamennyire is indokolt érzelmi-indulati reflexiókról van szó, hanem látványos formában eldurrogtatott petárdákról, általánosításokról, vagy egy-egy mutatós fordulattal fölfrissített banalitásról. Egy egész kötetet fölépíteni nyelvi ötletekből, amelyek voltaképpen csak egyetlen ötlet variációi - erőltetett vállalkozás, nem költői leleményességről, hanem annak kifáradásáról tanúskodik." KARDOS GYÖRGY HARMADIK LEVELE A KÉZIRATRÓL - 1971. MÁJUS 17.
„Este a körmönfonóban című kéziratát elolvastuk és sajnálattal értesítjük, hogy kiadására nem vállalkozunk. (...) Az egész anyag mondanivalójának kisugárzásával, az egyébként jogosan működő, szatirizáló indulat túlhabzásának az akusztikai következményeivel szemléleti okokból nem érthetünk egyet. Az olyan jellegű versek, mint a Gesta Hungarorum (az Átmeneti himnusz című, ideiglenesen átkeresztelt versről van szó - Ny. A.) túllépnek egyfajta ízléshatáron, amelyre a kötet Ady-mottója (»En a szidáshoz nem vagyok jogtalan«) sem adhat felmentést szemléleti és költői értelemben. Egyfajta ötlet-szerelés, nyelvi konceptuálás jelenlétét éreztük bennük, keveredve homályos, át-nem-értett s át-nemgondolt new-left nosztalgiákkal. A kéziratot mellékelten visszaküldjük.." DOMOKOS MÁTYÁS, A SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ FŐSZERKESZTŐJÉNEK LEVELE A KÉZIRATRÓL - 1972. MÁJUS 19.
„Verseidből nyilvánvaló, hogy elégedetlen vagy társadalmunk, politikánk, életünk alakulásával. Jogos indulatnak tekinthetnénk, ha a bírálat, a javítószándék vezetné tolladat. A nálunk lévő versanyag sajnos épp azt dokumentálja, hogy miként adtad fel ezt a belső azonosulást, miként »idegenedtél el« a korábban önmagad által vállalt küldetéstől és a valóságtól. Nem tudom elfogadni és támogatni ezt a szemléletet." KARDOS GYÖRGY NEGYEDIK LEVELE A KÉZIRATRÓL - 1973. JANUÁR 17.
"Nyerges András verseskönyve, a Magam ellen, immár az ötödik. O egyfelől tul sűrű, másfelől túl tág szűrőt alkalmaz. A lírai élmény egyéni, legszemélyesebb hányadát, az alanyi költő alanyi világát, csaknem gyanúval nézi, mint valami úgyis elmondottat, használhatatlant. (...) Másfelől viszont a közösségi élményeivel túl megbocsátó, egészen a publicizmusig. (...) Amit csinál, brechtien vagy kästnerien szikkadt és fanyar lesz." LENGYEL BALÁZS (ÉLET ÉS IRODALOM, 1977. JANUÁR 15.) Vissza