"...hogy néki szent házat építs..."

Előszó

Józsa Márton a keresztapám volt. Egyházi körökben mindig is jól csengett a neve, ám a szélesebb nyilvánosság éppen húsz éve, 1990-ben ismerhette meg őt. Makovecz Imre, a különleges építészeti értéket képviselő siófoki templom tervezője soha nem mulasztotta el annak hangsúlyozását, hogy Istennek ez a szent háza nem épült volna fel, ha nincs - ahogy ő mondta - „egy vénember", aki minden akadályt legyőzve megszerzi az engedélyeket, előteremti a pénzt és főképpen tovább álmodja a Teremtő álmát. A rendszerváltozás hajnalán a siófoki gyülekezet épített - hathatós finn segítséggel - először templomot. Ezzel pedig kezdetét vette egy egészen különleges időszak, hiszen az ezt követő másfél évtizedben húsznál is több új evangélikus templom épült. Ez a dokumentumgyűjtemény és életrajz először az 1990. június 30-i templomszentelésre jelent meg, magánkiadásban. Az építési napló adatait és Józsa Márton kalandos életét együtt bemutató könyv a siófoki gyülekezet mai lelkészének kérésére jelenik meg újra - immár a Luther Kiadónál. Tekintettel arra, hogy az első kiadás fotóinak eredetije nem maradt meg, a képanyag megváltozott, egyúttal bővült is. A templomszentelés után történteket a könyv végén foglalom össze. A ...hogy néki szent házat építs... második kiadásával nemcsak keresztapám szolgálatának kívánok emléket állítani, hanem a siófoki gyülekezet iránti hálámat is kifejezésre szeretném juttatni, hiszen 1982-ben itt kezdhettem meg lelkészi szolgálatomat. Kapcsolatunk Józsa Mártonnal nem volt mindig egyformán intenzív. Szüleim eskető lelkésze volt 1954-ben Celldömölkön. Mindig örültem, ha találkoztunk, de őszintén szólva gyakran volt bennem valami a papgyerek kényszeredettségéből. „Megint jön hozzánk egy derűs, kissé nagyhangú lelkész, na majd meglátjuk, mi lesz ebből." - valami ilyesmit gondoltam kamaszként, amikor meglátogatott minket. Ő meg is tett mindent a lelki fejlődésemért. Kezdetben - nyilván az én hibámból és gyerekségemből adódóan - még nem éreztem rá a vele való kapcsolat igazi ízére. Isten csodájának tartom, hogy élete utolsó bő tizenöt évében vált igazán intenzívvé a kapcsolatunk. Vissza