Feketék és vörösek/Holdenis Meta

Előszó

Részlet a könyvből:

Karácsonyeste volt; a Faubourg Saint-Germain egyik zárdájának kis kápolnája tán még sohasem volt ilyen tündöklő, ilyen bájos és tömjéntől illatos. A jászol előtt, mely ezer gyertya tényében ragyogott, két sorban tizennyolcz fiatal leány térdelt, látszólag mély áhítatba merülve. Azok a növendékek voltak, a kik ebben az évben hagyják el az intézetet s a kiknek különös kedvezésképpen megengedték, hogy egy órahosszat vígasztalhatják a gyermek Jézust.
A jászolhoz valóban nem férhetett szó; olyan időben élünk, a mikor mindent tökéletesítenek, az iskolákat és a zárdákat, a bábut és a kivilágítást. Az isteni gyermek szép viaszból való, kövér és gömbölyded, s a szalma, melyen aludt, valóságos szalma volt. Anyja, fehér ruhába öltöztetve és gyönyörű égszínkék övvel díszítve, a melynek végei hosszan leomlottak, ráhajolt a gyermekre és nézte pihegését. Szent József botjára támaszkodva, elgondolkodó és bánatos arczczal szemlélte a csodás jelenetet. Három kikötött tehén, fejét nagy erőlködéssel hátrafelé fordítva, nagy, bámész és jámbor szemmel tekintett az újszülöttre. Egy gyertyánfa alatt pásztorleány volt látható, a mint élelmiszerrel, igazi tejjel, igazi vajjal, igazi tojással megrakottan, futva sietett a jászol felé. Jobboldalt zöld mezőben juhnyáj közeledett, élén az őrző kutyákkal és pásztorokkal; egy angyal, mely sárgarézdróton függve lebegett, ujjával mutatta nekik az istállót, és mintha így szólt volna hozzájuk: „Nagy örömhírt jelentek tinéktek.'' A háttérben kis csillag tündökölt, és méltóságteljesen haladtak előre a napkeleti három királyok brokát ruhában, a fejükön koronával. Vissza