Felépülés

Fülszöveg

1917 nyarán három angol költő is megfordult Craiglockhartban, a hadsereg idegszanatóriumában Edinburgh mellett. Közülük Robert Graves a legismertebb Magyarországon, de a másik kettő sem kevésbé nagy név az irodalomtörténetben: ma Wilfred Owen számít az első világháborús költőnemzedék legnagyobbjának, de Siegfried Sassoon sem csak arról nevezetes, hogy Owent felfedezte és halála után kiadatta verseit.
Sassoon a háborúban nemcsak költői hangjára talált rá, de ki is tüntette magát, ezért is keltett meghökkenést 1917 júliusában közzétett Nyilatkozata, melyben tiltakozott az értelmetlen és jogtalan mészárlássá fajuló háború folytatása ellen.
Robert Gravestől is értesülünk az esetről hazájával szakító híres, magyarul is megjelent memoárja, az Isten hozzád, Anglia lapjain. Huszonkét éves fővel nem nézhette tétlenül, hogy barátja a vesztébe rohan, s a háta mögött kijárta Sassoonnak, hogy börtön helyett W. H. Rivers, a híres ideggyógyász (és szociálantropológus) gyógykezelje Craiglockhartban. Rivers lelkiismereti gondja sem csekélység: mint orvosnak a gyógyítás a kötelessége, a teljes gyógyulás azonban azt jelenti: a páciens visszamehet a frontra harcolni és - könnyen lehet - meghalni. Orvos és betegek naponta konzultáltak, és e beszélgetésekből még nagyobb erővel kerekedik ki a háború minden borzalma, mintha a lövészárokban látnánk hőseinket.
Sassoont elkeserítette Nyilatkozatának visszhangtalansága, de hogy mégsem maradt hatástalan, ez a regény is bizonyítja: trilógia kezdődik vele, valóság és oknyomozó képzelet különös elegye, melyért 1995-ben Booker-díjat kapott az 1943-ban született angol írónő, és amelyről a hadi témában igazán autentikus szerző, Joseph Heller azt nyilatkozta, hogy az első világháborúról jobb művet nem olvasott. Vissza