Fény a sötétségben

Előszó

Amikor azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy kiadjam Klára néni visszaemlékezéseit, azokból az írásaiból ezt olvastam ki, hogy ő a Sötétségben is Isten Fényhordozó Cserépedenye volt.
Amikor utoljára a kórházban meglátogattam, már nem sok reménységük volt gondozóinak a felépülésére nézve.
Az 1895-ben született Klára néninknek 75 éves korában még volt ereje arra, hogy ezt az életrajzos beszámolóját hátrahagyja az utókornak.
Egy írónak a legbeszédesebb hitelesítője a maga feljegyzése alapján a legteljesebb. A II. világháborút követő nagy magyar ébredés katonájaként harcolt, a mindent rombadöntő pesszimizmussal szemben.
Református Egyház Nőmozgalma soha nem tapasztalt érzékenységgel itta magába trombitájuk ékes, biztos és tiszta hangját.
Az Istenhegyi Otthon olyan Missziós állomása lett az evangélium terjesztésének, amit még napjaikban is - 2003 - sokan úgy emlegetnek, mint a hegy forrását.
Magam is, amikor 1946-ban ifjú emberként Budapestre érkeztem, ma sem tudom hogyan, első utam egy férfi konferenciára, a Jó Pásztor Misszióba vitt, ahova eljutni Isten Lelke vezérelte lábaimat. Itt találkoztam a magyar ébredés "vezérkarával", kiket Isten Lelke a hamvadó parázs alól szedett elő, hogy lángra lobbantsa egész népünket.
Szorongattatva Isten Lelkétől, hirdették bátorságosan, a feltámadást a halálból, amikoris elgyötört népünk számára mindez kapaszkodót jelentett.
Itt találkoztam először életemben azokkal a hívő lelkészekkel és testvérekkel, akinek hatását senki el nem vitathatja, kik nem a maguk hasznát keresték, hanem a miénkét, a kicsinyekét, a kevesekét és Isten dicsőségét.
Több testvérünket közvetlenül vagy közvetve a misszión keresztül ismertem meg, s zártam szívembe szomjasan az általuk hirdetett Megváltó üzenetét. Vissza