Fizikai mérések I.

Előszó

A fizika és általában minden, természettudomány feladata, hogy a fizikai testek tulajdonságait jellemző mennyiségek közötti kapcsolatot kvantitatív módon határozza meg. Ezeket a kapcsolatokat más fizikai test tulajdonságaival való összehasonlítás alapján állapítjuk meg. De mert a természetben lefolyó jelenségek rendszerint igen sok változót tartalmaznak, a változók közül kiválasztjuk az általunk vizsgálandó tényezőket, a többi tényező hatását pedig igyekszünk kiküszöbölni. Ezután a vizsgálandó tulajdonság mérésére egységet vezetünk be és megállapítjuk, hogy az egységnek a megmérendő mennyiséggel való összehasonlításakor milyen módszert kell alkalmazni. Pl. ha hosszmérésről van szó, akkor az egység az 1 cm és a szuperpozíció elvének alkalmazásával tetszőleges hosszat mérhetünk bizonyos pontossággal.
Kisebb egység választásával összehasonlító mérésünk egyre pontosabb lehet, de egy bizonyos értéknél nagyobb pontosság elérése már nagy nehézségbe ütközik /Brown mozgás/ és azt mondjuk, hogy a mért hossz egy alsó és egy felső határ közé esik /közvetlen mérés/. Az egységgel való közvetlen összehasonlítás azonban nem mindig lehetséges.
Pl. hőmérsékletek összehasonlítása csak közvetett úton végezhető úgy, hogy a hőmérsékletváltozást egy higanyszál hosszváltozásával hozzuk összefüggésbe, vagyis a hőmérsékletmérést hosszmérésre vezetjük vissza. A pontosságot itt is igen sok tényező befolyásolhatja /közvetett mérés/. A fentiek alapján még az ideális hosszmérést sem hajthatjuk végre tetszőleges pontossággal, mert az összehasonlítás nehézségein kívül sok más külső körülmény is közrejátszik. A közrejátszó körülmények okozta hibák kétfélék lehetnek: rendszeresek és véletlenek. Vissza