"Fölemelve vitt engem... a föld és az ég között"

Fülszöveg

Megkövetem
Erich von Däniken urat, a Die Steinzeit War Ganz Anders továbbá Preben Hansson urat, az Und sie Warden doch da című könyv szerzőjét
abból az alkalomból, hogy a munkájában idézett tényanyag néhány elemét az ő következtetéseivel ellentétben álló nézeteim kifejtéséhez vettem igénybe.
A Földön kívüli lények létének lehetőségét ugyan nem tagadva, de szerves élőkénti fizikai látogatásuk feltételeit - a legkevesebb 4,3 fényévnyi távolság legyőzését - a természet eddig ismert törvényeit meghaladó feladatnak vélve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a régészet által feltárt és bennünket elámulásra késztető teljesítmények mögött is csak földi emberek motivációit és képességeit keresem.
A ránk marad emlékek geometriai, geodéziai, trigonometriai, statika, szemantikai, stb. módszerekkel történt elemzésből arra a következtetésre kellett eljutnom, hogy a holdutazásnak az álma, a Földtől való elszakadásnak, az égi birodalomhoz való közelítésnek a vágya, ezer évekkel ezelőtt is a civilizációs fejlődés motorja lehetett. Ha földön kívüli látogatók kísérleteztek volna visszaindulási céljaikhoz megteremteni a légiutazások eszközeit, akkor nekik tisztában kellett volna lenniük a ballonrepülés fizikai közegének, a légkörnek véges természetével, e technika elégtelenségével. Csak földi ember álmodhat arról, hogy alkotása, amely mind alakjában, mind a felemelkedés képességében a Holdhoz hasonlíthatónak látszott, képesség teheti őt a felhők fölötti magasságokban közlekedő célját elérni és azt vagy birtokba venni, vagy ha isteni természetűnek bizonyulna, akkor a követi közvetítés jogosultságát elnyerni. Vissza