Háborús napló

Fülszöveg

"1940. VI. 17. A franciák letették a fegyvert. Ezt a tegnap esti rádióhírekből sejteni lehetett, sőt már abból is, hogy nem tudták megvédeni Párizst, pedig ha valahol, hát ott lett volna esélyük rá, hogy megállítsák a német tankokat. Stratégiai szempontból most minden francia flotta sorsán múlik, amiről viszont még semmi hír. (...)
A francia kapituláció jócskán felborzolta a kedélyeket, mindenki erről beszél.
-Hál'istennek, nekünk még épségben megvan a hadiflottánk! - hallani mindenütt. A metrókocsiban egy félrészeg skót gyalogos, első világháborús érmekkel a mellén, hazafias szónoklatot tartott, ami láthatóan tetszést aratott az utasok körében. Az esti lapokat ma úgy elkapkodták, hogy csak a negyedik próbálkozásra sikerült szereznem egy példányt.
Újabban, ha kritikát írok, írógéphez ülök, és piszkozat nélkül nyomban legépelem. Alig fél éve még gondolni sem mertem volna ekkora vakmerőségre, és sose hittem, hogy valaha is képes leszek rá. Mindent, amit korábban írtam, legalább kétszer másoltam le, a könyveimet pedig háromszor, sőt némely fejezetet akár ötször vagy akár tízszer is. Nem mintha mostanában könnyebben menne az írás, csak már nem érdekel annyira - a lényeg, hogy megfeleljen, és hozzon egy kis pénzt a konyhára. Ez a hanyatlás is nyilván a háború kontójára írható.
A kanadai követségnél ma nagy csődület fogadott, amikor elmentem a beutazási feltételekről érdeklődni, mivel G. Kanadába akarja átküldeni gyermekét. A 16 és 60 év közötti felnőttek nem hagyhatják el az országot, kivéve a gyerekes anyákat. A hatóságok láthatóan próbálják elejét venni a pánikszerű menekülésnek." Vissza