Gilikoti

Előszó

Részlet a könyvből:

Indul a hajó

Panninak hívják azt a pici lányt, akiről egészen furcsa dolgokat kell elmesélnem. Komolyan, néha nem is hinném, ha nem magam mesélném. Dehát Ti tudjátok, hogy nem kenyerem a hazugság.
Ki emlékszik közületek. Gyerekek és Felnőttek, arra az Andris nevű kisfiúra, akinek különböző viselt dolgairól meséltem Nektek. Az, akiről elmondtam, hogy hogyan vette őt a tenyerébe a jó Isten,, mielőtt leküldte volna ide közénk, a földre... úúúgy van, na látjátok! Akkor is elmondtam mindent őszintén, most is azt teszem. Ez a kisfiú volt az, aki olyan csodálatos utakat tett piciny korában a tündökletes kis papírhajón! Selyem a vitorlája ennek a hajónak, merő hófehér selyem, zöld lámpa az orrán ennek a hajónak, s piros lámpa a hátulján, aranyos zászló a zászlórúdján ennek a hajónak, s oldalán csupa kisebbrendű csillagokból kirakva a neve . . . hogy is hívják? Nem, nem, én tudom . . . csak kíváncsi vagyok, ki emlékszik még közületek. . . Úgy van, ez az! Szent Kristóf a neve a tündökletes papírhajónak, melyen annyit utazott Andris éjszakánként. Hát ennek örülök, igazán, hiszen ha Andrisra és a hajóra emlékeztek, akkor bizonnyal nem felejtettétek el Andris mennyországbeli barátait, sem azt a két... tessék ? Nem értem! Hangosabban ! Úgy van... a két édes-kedves törpét, hiszen erre akarok kilyukadni, a Szent Kristóf varázslatos gazdáira. A csupaszképű, mosolygós, vékonyhangú . . . na, mondja már ki valaki. . . Kököjszi, úgy van, s a szakállas, morcos, vastaghangú Bobojsza.
Hát róluk van ismét egy-két elmondani valóm. Vissza