Előszó
A győri képzőművészek elképzelésében már évek óta élt egy alkotóközösség létrehozásának gondolata. A terv realizálásához az indíttatást az a nemes gesztus adta, hogy a győri Lemezárugyár felajánlotta a tulajdonában lévő, 300 darabból álló, ma már kultúrkincsnek számító litográfiai kő (Solnhofeni pala) készletét és vele együtt muzeális értékű présgépét.
1981 nyarán a Győr megyei Városi Tanács a grafikai műhely céljára, a Duna mellett egy épületet adományozott.
Művészek, művészetpártoló fiatalok, honvédek több mint egy évig tartó társadalmi munkával az épületet felújították. A Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapja is felkarolta a vállalkozást és jelentős összeggel támogatta a műhely létrehozását.
Így közös összefogással 1982 őszén átadásra került az épület. Lehetővé vált, hogy egy immár feledésbe merülő grafikai technika, a litográfia, s vele együtt több más grafikai eljárás is művelhető legyen.
Az állandó tagság mellett vendégművészek előtt is nyitva áll a műhely, mind az alkotómunka, mind a szakmai tapasztalatcsere lehetőségét adva.
Vendégek érkeztek Finnországból, a pécsi és szentendrei Grafikai Műhelyből, valamint a Fiatal Művészek Stúdiójából.
A műhely kiállítást rendezett a Győri Műcsarnokban (1983), a pápai Esterházy kastély könyvtárában (1984), a szegedi Bartók Béla Művelődési Központban (1985), a győri Városi Könyvtár Galériájában (1985).
A Győri Grafikai Műhely tevékenységét 1986-ban a Kulturális Minisztérium a "Szocialista Kultúráért" kitüntetéssel ismerte el.
Vissza