Gyöngydíszek

Előszó

A díszítés vágya ősidők óta él az emberiségben. Ékszerek és viselet-kiegészítők, mindig is léteztek valamilyen formában. A mindennapokban általánosan használt "gyöngy" szó a gyöngysor, az ékszer fogalmához kapcsolódik, pedig a gyöngyöt nem csak ékszerként hordhatjuk.
A honfoglaláskori, avarkori temetők feltárásakor természetes anyagból készült, ősi gombok, füzérek kerültek elő, de már őseink is alkalmazták viseletük kiegészítőjeként a gyöngyöt. Ennek jellemző bizonyítéka az ázsiai őshazában végzett kutatások során talált, gyöngyhímzéses késtartó tok.
Sajnos eredeti, gyönggyel díszített alkotás nagyon kevés maradt elődeinktől. Ennek magyarázata a temetkezési szokásokkal függ össze. A XVIII-XIX. századig ugyanis - a legtöbb helyen - az asszonyokat teljes kelengyéjükkel temették el. A földbe kerülve azonban a textilek és természetes anyagok könnyen és gyorsan szétmállottak. Ezért a népi szőtteseket, viseleteket, gyönggyel díszített kézimunkákat, gyöngysorokat, gyöngyös pártákat csak igen korlátozott számban csodálhatjuk meg. Pusztán az egyházművészetben maradtak fenn szép számban restaurálásra szoruló gyöngyös terítők, miseruhák. A XX. századi ékszereket és öltözet-kiegészítőket, a néprajzi kutatások igazi kincsként tartják számon. A fennmaradt emlékek méltó bizonyítékai a gyöngyöző-kedvnek és a sokoldalú felhasználási lehetőségeknek. A század elején nagyanyáink divatos, gyöngyhímzéses alkalmi táskákat hordtak, nagyapáink pedig a II. világháborúba vonuláskor koronás címerrel díszített, gyöngyszövéses zsebóra-díszt kaptak emlékbe. Vissza