Hajós a kikötőben

Fülszöveg

„Rossz korban és rossz helyen élek - ezzel a gondolattal ébredt a hajós."
Hát persze Rossz korban és rossz helyen élünk mindannyian, akik itt élünk, most élünk, errefelé élünk.
Szerb Antal szerint az ember életében van egy időszak, amikor az ember hazaérkezik, otthon van. A szerencsések öregkorukban érnek haza, a szerencsétlenek kamaszként vannak otthon, s aztán egész további életükben az elveszettet keresik.
Mi, akik most és itt élünk, s nem befelé kunkorodik a lelkünk, soha nem érhetünk haza. Ezért aztán, jobb híján - és kényszerűen - ágy döntünk, hogy egész életünkben otthon vagyunk. Itt és most. Ebbe pedig bele lehet bolondulni, vagy végig lehet harcolni.
Aki megírta a Harcosok Könyvét, inkább végigharcolja.
S igen jó tudni azt is, hogy Szindbád, aki egy jobb, élhetőbb korban élt, ugyanúgy nem volt otthon soha, ugyanúgy nem érkezett meg S mégis
Igen, az örök úton levés a legnagyobb rabság. S szabadságot fabrikálni belőle - az meg a legnagyobb csoda Csak kivételesen... Tovább

Fülszöveg

„Rossz korban és rossz helyen élek - ezzel a gondolattal ébredt a hajós."
Hát persze Rossz korban és rossz helyen élünk mindannyian, akik itt élünk, most élünk, errefelé élünk.
Szerb Antal szerint az ember életében van egy időszak, amikor az ember hazaérkezik, otthon van. A szerencsések öregkorukban érnek haza, a szerencsétlenek kamaszként vannak otthon, s aztán egész további életükben az elveszettet keresik.
Mi, akik most és itt élünk, s nem befelé kunkorodik a lelkünk, soha nem érhetünk haza. Ezért aztán, jobb híján - és kényszerűen - ágy döntünk, hogy egész életünkben otthon vagyunk. Itt és most. Ebbe pedig bele lehet bolondulni, vagy végig lehet harcolni.
Aki megírta a Harcosok Könyvét, inkább végigharcolja.
S igen jó tudni azt is, hogy Szindbád, aki egy jobb, élhetőbb korban élt, ugyanúgy nem volt otthon soha, ugyanúgy nem érkezett meg S mégis
Igen, az örök úton levés a legnagyobb rabság. S szabadságot fabrikálni belőle - az meg a legnagyobb csoda Csak kivételesen erős embereknek sikerülhet. Harcosoknak
Bayer Zsolt
Nevem Szindbád.
Esetleg Tarquinius vagy Attila. Ez mind én vagyok egykoron.
Hajós, uralkodó és harcos. Persze, minden más is, amit nem érdemes ide leírni. Majd belegondolják olvasóim, és magára ismer mindenki. Gyűlölettel, vagy magára döbbenéssel - ahogy az élet rendje diktálja. Ez ellen sajnos semmit nem tehetek — az élet legfájdalmasabb tanítása ugyanis ez: hogy mindenkinek, és mindenhol igaza van - a maga valóságában. Ez az egyetlen örökség, amit apámtól és apáimtól kaptam.
De nem erről akarok írni. Ez a könyv nem a harcról és nem a gyűlöletről szól.
Ez a könyv arról szól, milyen lenne a világ, és milyen, amikor elveszítettük a kikötőt, az országot és a harcot. Vissza