A zene Kérsemjénben

Előszó

E könyv - Kérsemjén, Szatmár megyei falu zenei életének leírása - műfaja szerint népzenei monográfia. Az ilyesfajta feldolgozás nem újdonság a népzene irodalomban. A szakemberek jól ismerik az úttörők, Vargyas és Járdányi könyveit s az enyém csak az ő kitaposott útjukat követi. 1941-ben és 1943-ban úttörés volt zenei monográfiát készíteni. Nemcsak Magyarországon. A magyar zenei faluképekhez hasonló azóta sem jelent meg a világirodalomban. De tizenöt évvel az első művek megjelenése után mi késztethet valakit ilyen munkára? Talán elsősorban egy újból megismételt felhívás. Kodály 1937-ben a Magyar Népzenében először sorolta fel a teendők között ilyen vállalkozások szükségességét, melyekben a zene és közösség viszonyát lehetne pontosabban tisztázni. Tizenöt évvel később 1952-ben, könyve harmadik kiadásában nyugtázza Vargyas és Járdányi munkáit, s most e kettőre hivatkozva buzdít hasonló alkotásokra. Az én munkám indoklására ez - elegendő is lenne. Annak idején, amikor az első kívánság elhangzott, a magyar népzene történeti elemzése nagy vonalakban már elkészült. Ez tisztán zenei elemzés volt. Ekkor merült fel a szükséglet, hogy a kutatást néprajzi irányba is ki kellene bővíteni. A környezetükből kiragadott dallamokat vissza kell helyezni létezésük színterére, s a történeti-zenei elemzést funkcionális-néprajzi elemzéssel kell kiegészíteni. Ez a felismerés a kor követelménye volt s nemcsak a népzenében, sőt nemcsak a folklorisztikában, hanem a szociális és gazdasági kultúra és az európai parasztság vizsgálatán túl a természeti társadalmak vizsgálatában is irányzattá vált. Tárgy mellett funkciója, szokáson felül a funkciója, dalok kottáin túl a dalok funkciója - eleven emberi arcot kezdett kölcsönözni a kutatásnak. Minden tudományágban friss hangot jelentett, s talán csak annyi különbség volt a magyar népzenekutatás és a néprajz meg etnológia többi ágai között, hogy míg az utóbbiakban a funkcionális szemlélet némileg az addigi kultúrhistóriai szemléletek okozta csömörből született, addig a magyar népzenetudományban a történeti kutatás soha nem vált olyan végletessé, amely túlzásokra, s nyomában hamis eredményekre vezetett volna. Idejében rátért a szociológiai szemléletre. Vargyas és Járdányi könyve nemcsak adatok a zene és közösség viszonyához. Maradandó bizonyítékai a magyar népzenetudomány egészséges fejlődésének. A funkcionális kutatásnak nincsenek határtalan lehetőségei. Zene és közösség viszonyában nem sokáig tudunk újat mondani. így a dalok forrásait Vargyas felsorolta s Járdányi már csak hivatkozott rá. Egy-egy újabb szempontot vagy megfogalmazást még lehet adni, de az a tizenöt-húsz főkérdés, amely a zene és közösség viszonyát kitölti, véges, s már ma is sok kérdésben teljesen lezárt eredmények vannak. Vissza