Hazajáró

Fülszöveg

A több mint két évtizede Miskolcon élő, borsodivá honosult Serfőző Simon - József Attila-díjas költő, író, mostani könyve egy másik tájról, a szűkebb szülőföldről, a Jászságról, s azon belül is a zagyvarékasi tanyavilágról szóló vallomás - és történelmi látlelet egyszersmind. Az önéletrajzi töltésű elbeszélések, szociográfiai riportok azért érvelnek meggyőzőbben bármilyen tudományos alapozottságú szociológiai okfejtésnél, mert emberi sorsok hitelesítik mondandójukat. S épp azáltal fordulnak országos érvényűvé, mert személyes hitelűek. A zagyvarékasi tükörben önmaguk sorsára döbbenhetnek az ötvenes évek idején országon belüli népvándorlásra kényszerítettek, a természetes örökletes életformájukból kilódítottak, a hazájukban hontalanokká űzöttek. Mindazok, akik szándékuk ellenére "első generációs" városlakók lettek, az erőszakolt, oktalan iparosítás páriái - s akikre, erejük végső fogytán, "jobb esetben" a kórházi elfekvő, vagy még az sem, csupán a teljes magukrahagyatottság vár utolsó órájukon. Az ótestamentum zord Mindenhatója is csak az "apák vétkét" büntette az ivadékokban, ám a kiürült egű, "mindentudó" korunkban a nagyvárosokba vetett vétlen szülők gyermekei, unokái is bűnhődnek: rájuk szakadt a létbizonytalanság, s kicsi a józan valószínűsége, hogy járható az út vissza az elhagyott szülőházak hűlt helyére.
Eszméltetőnek, akaratedzőnek kínálkozik mégis ez a bajokat kendőzetlenül kimondó könyv, mert írójának megadatott a művészi igazmondás ereje, s - Illyés Gyulával szólva -"...ki szépen kimondja / a rettenetet, azzal föl is oldja." Vissza