Hazánk és népünk egy ezredéven át/A Kárpátoktól az Adriáig

Előszó

Részlet a Hazánk és népünk egy ezredéven át című kötetből:

ÁZSIA PUSZTÁIN

Ha a Föld nem volna gömbölyű és a levegő teljesen átlátszó volna, akkor a Keleti-Kárpátok valamelyik kimagasló csúcsáról, például a Csilányosról, szépen lehetne látni a Parnirt, a belsőázsiai hegyóriások sarokpillérét.
Erős távcsővel látnók a hegyek előtt a moldovai síkságot, mögötte Dobrudzsa halmait, azután a Feketetengert, Azóvi-tengert, mögöttük a Kaukázus pompás, havas csúcsait. A Kaukázustól balra végig látnánk a délorosz puszták határtalan rónáin, majd a Kaspi-tó északi részének tükrén, azon túl szinte végtelen síkságot, a Turáni-alföldet látnók s a síkság mögött hegyóriások zárnák el a láthatárt. Jó erős távcsövünknek kellene lenni, hogy a körülbelül 4000 kilométer távolságban tündöklő havas hegycsúcsokat megláthassuk. A legmagasabb csúcsok 7 kilométer magasak, tehát olyan nagynak látnánk őket, mint valami 7 méter magas háztetőt 4 kilométer távolságból, de ez az egész hegy. A havas rész annyi volna, mint annak a 7 m. magas háznak a kéménye.

Részlet A Kárpátoktól az Adriáig című kötetből:

MAGYARORSZÁG HELYZETE A FÖLDÖN

Aki ismeri hazánk szomorú történetét, az méltán fölvetheti a kérdést, hogy mi lehet az oka annak, hogy a magyarság néha-néha mint nagyhatalom, döntőleg szólt bele Európa történetébe, máskor meg majd, hogy el nem tünt a Föld felszínéről, annyira tönkrement. A magyarság lelkületében kell-e az okokat keresni, vagy véletlen szerencsétlenségek áldozatai vagyunk-e? Aki jobban ismeri Európa földrajzát, az mindjárt rá fog mutatni arra, hogy nincsen-e hazánk valami nagyon szerencsétlen helyen? Talán földrajzi helyzete okozta ezt a roppant hullámzó történetet?
Akkor aztán elhamarkodva odavethetné valaki, hogy miért vezetett be bennünket Árpád apánk éppen erre a szerencsétlen helyre s miért nem maradtunk inkább őshazánkban, valahol az Ural mellett, vagy talán éppen benn Ázsiában, a Turáni-Alföldön? Talán ott jobb helyünk lett volna! Vissza