Hit általi megigazulás/A vízen járás művészete

Előszó

Részlet a könyvből:
A hit egyik legelgondolkodtatóbb meghatározását a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének 1. versében olvashatjuk. Pál így kezdi a hosszú fejezetet: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid 11:1)
Nem sok ember adna ilyen meghatározást a hitre. A népszerű felfogás valahogy így hangozhat: „A hit tulajdonképpen az, amikor valamit teljes szíveddel elhiszel, még akkor is, ha nem látod." Természetesen ez sem rossz meghatározás, Pál definíciójában azonban mégis van valami mesteri. Vajon miért kellett ilyen nyilvánvalóan megválogatnia, milyen gondolatokat és szavakat használ e meghatározáshoz? Ez a forradalmian egyedülálló megfogalmazás megérdemli, hogy alaposabban is megvizsgáljuk.
Nemrég feltettem magamnak egy kérdést, ami megértette velem, miért így fogalmazta meg Pál a hit definícióját, és mit is akart ezzel valójában mondani. Ez volt a kérdés: „Honnan tudhatom, hogy Krisztusban vagyok, és hogy elnyertem a szent lelket?" Hiszen nem jöttek kettős tüzes nyelvek, mint pünkösdkor, nem volt nyelveken szólás, nem láttunk gyógyulásokat és halottak feltámadását sem. Honnan kellene tudnom? Mi a bizonyítéka annak, hogy Krisztusban vagyok, és hogy elnyertem az O életét? De ez a kérdés eredetileg nem tőlem származik. Amikor arról beszéltem, mit jelent Krisztusban lenni, és hogyan lehet elnyerni a teljes megváltást Krisztusban, többen is megkérdezték: „Hol van mindezek bizonyítéka?" Szembe kellett tehát néznem a kérdéssel: mi a bizonyítékom? Tényleg, hol is van a bizonyíték? Vissza