Hogy bepecsételtessék a bűn/A végső engesztelés

Előszó

Részlet a könyvből:
32 éve hiszem a „végső engesztelésről" szóló tanítást, és továbbra is meggyőződésem, hogy az advent mozgalomnak ezen egyedülálló tanítása szilárd bibliai alapokon nyugszik. Az elmúlt két év során, a hit általi megigazulás hirdetése közben azonban többekben felmerült a kérdés, hogy a hit általi megigazulásról vallott nézeteink nem teszik-e semmissé a végső engesztelés tanát. Amennyiben a Biblia ebbe az irányba vezetne, akkor el kellene vetnem. De vajon a Krisztusban való megigazulásról szóló igazság a végső engesztelés elvetéséhez vezet? Nagyon fontos kérdésről van szó, ezért választottuk ezt jelen tanulmányunk fő témájául. Nemrégiben olvastam Dániel 9:24-et, és megállapítottam, hogy ez az ige Krisztus munkájáról szól. Erre valaki megkérdezte: „Honnan tudod, hogy ez a vers Krisztusról beszél?" Nos, nézzük meg ezt a verset közelebbről: „Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a szentek szentje." Kiről szól ez a prófécia? Azt olvassuk: „hetven hét szabatott a te népedre". Mivel tudjuk, hogy Dániel zsidó volt, egyértelmű, hogy itt a zsidó népről van szó. Biztos vagyok benne, hogy ez a prófécia a legtöbb olvasó előtt ismeretes. Tudjuk, hogy a hetven hét olyan periódus, amely a zsidókra vonatkozott, és a hetven hét (amely tulajdonképpen 490 évvel egyenlő) i. sz. 34-ben lejárt. Az adventisták hiszik, hogy István megkövezésével betelt a hetven hét, amely a zsidókra szabatott, s ebben az évben minden, a 24. versben említett dolog végbement. Vissza