Hortobágy

Előszó

Részlet:
A Hortobágy puszta megjelenítése gyakori témája a múltszázadi irodalomnak. Fazekas Mihály megénekelte a "Hortobágy mellyéké"-t, az "áldott Kánahám"-ot, a szegénylegények menedékét, Kuthy Lajos leírta az 1838. évi nagy érvizet. Gvadányi József, Josika Miklós mellett Petőfi Sándor több verse szól a téli pusztáról, a csárdáról. Úti leveleiben dicső rónaságnak, az "isten homloká"-nak nevezi a pusztát, amely számára többet jelent a Kárpátok vadregényes tájánál: magát a szabadságot, a határtalan száguldás helyét. Jókai Mór soha nem felejtette el, hogy itt bujtatták 1849-ben, s több novellájában, regényében visszatér a puszta embereinek élete. Sorolhatnánk az írók, költők neveit, de csak Veres Péter Falusi krónikáját-t, Móricz Zsigmond Komor ló című forgatókönyvét emeljük ki, amelyet Höllering német rendező filmjéhez írt.
Az első metszet, amely már címében is viseli a Hortobágy szót, Perlaszka Domokos: Hortobágyi puszta és egy csikós című műve 1846-ból. Az ötvenes évektől egyre több festő jött a pusztára (Kiss Bálint, Wagner Sándor, Pataky László, Mészöly Géza, Rajzó Miklós és mások). A 80-as években megjelentek a fényképészek (Gondy Károly, Egey István, id. Kovács János, Kiss Ferenc). Lovag Chylinski György negyven nagyméretű felvételét vitték el az 1900. évi párizsi világkiállítás mezőgazdasági pavilonjába. A festmények, rajzok, fényképek jórésze dokumentum-, ill. illusztratív jelleget töltött be. Igazi művészfotókat készített a pusztáról Haranghy György amatőr fényképész, akinek Délibábok hazája című ősfilmje ihlette Csontváry Kosztka Tivadart a Vihar a Nagy-Hortobágyon című képe festésére (1903). A debreceni fényképészek (Aszmann Ferenc, Czabán Márton, Ruzicska Gyula) mellett a legjobb magyar fotósok látogatták és örökítették meg a pusztát a 30-as évektől (Balogh Rudolf, Szőllősy Kálmán, Vadas Ernő, majd Gink Károly). Következetes programmal jár a Hortobágyon Kunkovács László és Kapocsy György. akik több önálló kiállítást és albumot készítettek a nagy magyar alföld sztyeppéjéről. Vissza