Fülszöveg
A legjobb, amit tehetünk, ha ennek a kötetnek a szellemiségét Hugh szavaival érzékeltetjük:
"Amiben hiszünk, az értékes számunkra... ez érvényes mindenkire, bármilyen kultúrában él is. Léteznek-e abszolút igazságok? Az emberre gondolva, talán igen. De ahogyan ezeket kifejezésre juttatjuk, igen változatosak és színesek. A külföldi képzés privilégiuma azt is jelenti, hogy a képzőnek meg kell nyílnia, ezzel kockára téve sebezhetőségét, és mindig figyelnie kell a saját ballépéseire, amelyeket óhatatlanul elkövet - készen állva arra, hogy ezeket lehetőségként használja, minden olyasmi mélyebb megvizsgálására, amit korábban adottnak tekintett.
Utazhat az ember úgy, hogy közben egy pillanatra sem hagyja el a saját pszichés, kulturális és érzelmi tartományait. A Birodalom idején a britek egy komplett életstílust exportáltak, s a mai angol turisták tovább tökéletesítik ezt a szerencsétlen adományt. Ami engem illet, szeretném azt hinni, hogy a más kultúrákban kifejtett munkám nyomán magam...
Tovább
Fülszöveg
A legjobb, amit tehetünk, ha ennek a kötetnek a szellemiségét Hugh szavaival érzékeltetjük:
"Amiben hiszünk, az értékes számunkra... ez érvényes mindenkire, bármilyen kultúrában él is. Léteznek-e abszolút igazságok? Az emberre gondolva, talán igen. De ahogyan ezeket kifejezésre juttatjuk, igen változatosak és színesek. A külföldi képzés privilégiuma azt is jelenti, hogy a képzőnek meg kell nyílnia, ezzel kockára téve sebezhetőségét, és mindig figyelnie kell a saját ballépéseire, amelyeket óhatatlanul elkövet - készen állva arra, hogy ezeket lehetőségként használja, minden olyasmi mélyebb megvizsgálására, amit korábban adottnak tekintett.
Utazhat az ember úgy, hogy közben egy pillanatra sem hagyja el a saját pszichés, kulturális és érzelmi tartományait. A Birodalom idején a britek egy komplett életstílust exportáltak, s a mai angol turisták tovább tökéletesítik ezt a szerencsétlen adományt. Ami engem illet, szeretném azt hinni, hogy a más kultúrákban kifejtett munkám nyomán magam is változom... ma biztosabb vagyok a bizonytalanságaimban és jobban megbékélek velük. Van azonban ennek a "pályának" egy egészen más aspektusa is, amelyet szeretnék itt megemlíteni. Pályám elején, fiatalemberként lentről felfele néztem. Manapság a legtöbb kliensem családanya vagy -apa. Annyi idősek, mint a saját gyerekeim, és már perspektívából közelítem meg a dilemmáikat, és jobban szembenézek a halandóság tényével.
Carl Whitaker azt mondta, csak azért foglalkozik terápiával, hogy ő maga érettebbé váljon, és ezen a véleményen van Irvin Yalom is, aki sokat foglalkozott a terápiának a terapeutára gyakorolt egzisztenciális hatásaival. Teljesen egyetértek ezzel a látásmóddal, hiszen személyes növekedés hiányában elsorvadunk, aminek végső soron a klienseink látják kárát. E veszélyt elkerülendő az én konklúzióm az, hogy mindenképpen ki kell törnünk a "kilencpontos négyzetből" - amely csak akkor négyzet, ha úgy döntünk, hogy négyzetként írjuk le. Ilyen értelemben igaz, hogy minél többet utazom, annál kevésbé..."
Vissza
Folytatás Microsoft-tal