Igazán szabadok lehetünk/Törvény nélkül

Előszó

Részlet a könyvből:
Az Istenről szóló igazság tanulmányozása közben olyan áldásokban részesültünk, amelyek átformálták életünket. A Szentírás megértésében nagy előrelépést tettünk, és a mennyei Atya és az Ő Fia szeretetének szemlélése ámulattal és boldogsággal töltött el minket. Valahogy mindnyájan éreztük, hogy ebben az üzenetben rejlik az ember számára ebben a világban elérhető legnagyobb tapasztalat kulcsa, azaz hogy „beteljesedjünk az Istennek egész teljességéig". (Ef 3:19)
Be kell valljam azonban, hogy volt ennek az igazságnak egy olyan vonatkozása, amit nem tudtam teljes egészében megragadni, és ennek eredményeképp nem is részesülhettem mindazon áldásoknak teljességéből, amelyek benne foglaltatnak az Istenről szóló igazságban. Talán még azt is megkockáztathatom, hogy ez mindegyikünkre igaz volt, akik elfogadtuk ezt az üzenetet. Azt gondoltam magamban, hogy ha megértem Isten szeretetét, amit megmutatott az O Fiában, olyannyira fogom majd viszont szeretni Őt, hogy önként megszűnők vétkezni ellene. Van néhány olyan ige a Szentírásban, amely ezt sugallja, pl. Jn 14:15, de ezeket a Szentírás egészéből kiolvasható tanítás fényében kell értelmeznünk.
A helyzet az, hogy az én szeretetem önmagában soha nem képesíthet arra, hogy tökéletesen szolgáljam Istent, akármilyen nagy is, és akármennyire törekszem magam is - ezt saját tapasztalatból tudom. Bár szívem túlcsordult az Isten szeretete iránti ámulattól, mikor olyan témákról beszéltem, mint „az Isten szíve", azonban legnagyobb szomorúságomra rá kellett jöjjek, hogy az eufória és a hegycsúcs-élmények, amelyeket ezekben az időkben átéltem, nem képesítettek arra, hogy teljesen és folyamatosan győzzek a bűn felett. Vajon a te tapasztalatodra is jellemző ez?
Ó, dicsőség Istennek, mert van megoldás a problémára!! Vissza