Igy tornáztassa a gyermekét

Előszó

Őszinte örömmel teszek eleget a magyar mozdulatművészet egyik úttörő művelője, R. Kármán Erzsébet megtisztelő felkérésének, hogy "Igy tornáztassa a gyermekét" című könyvét, mint a magyar sportirodalom és mozdulatművészet munkása, előszóval lássam el.
Ma 1936-ban, a megujhodott olimpiai játékok rendjén, ránk magyarokra oly világraszóló dicsőséggel végződő berlini olimpiai évben, fölösleges a szíves olvasó figyelmét a testneveléssel foglalkozó szakkönyvre felhívni. A "Mens sana in korpore sano" klasszikus mondás igazsága nálunk ugyanannyira átélt és vezérlő igazság, mint volt a klasszikus ókorban és nem kell Spárta példájára hivatkoznunk bizonyítani azt, hogy a nagyeredményeket igénylő testnevelés a gyermek születésekor veszi kezdetét. Minden művelt anya tudatában van annak, hogy az iskolapadig egyedül őt terheli gyermeke testi-lelki épsége megalapozásának és fejlesztésének mérhetetlen felelősséggel járó gondja. Feleslegesnek látszik tehát felhívni a közfigyelmet egy olyan pedagógiai szakmunkára, mint az "Igy tornáztassa a gyermekét", amely magára vállalja a szülő legfelelőségteljesebb gondját, kijelölve a célhoz elérő biztos utat, különösen akkor, amikor ezen az úton a vezető, külföldön is elismert kitünő szakember. Ez a könyvecske tömör világos szövegével, beszédesen szemléltető képeivel önmagát ajánlja és hasznát kitünő szerzőjének neve garantálja. Ajánlás helyett legyen szabad e munkának különlegesen úttörő és ezért magyarázatot igénylő törekvésére felhívnom a figyelmet. Vissza