Irodalomismereti szótár

Előszó

Irodalmi szakszótár, fogalomtár összeállítására több körülmény is késztetett minket, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola tanárait. A tanítóképző főiskolára felvételizők nagyon kevés szakszót használnak tárgyunkból mind írásban, mind szóban. Ha rákérdezünk ezekre, akkor is csak nagyon szórványosan kapunk elfogadható fejtegetéstöredéket vagy meghatározásfélét. Meglepően kevés idegen szót ismernek a hallgatóink - a szakszavak jelentős része pedig ilyen tapasztalatból, felmérésből tudjuk ezt is, azt is.
A hiányzó ismeretek pótlása mellett bizonyos szakmai korrekció is időszerűnek, szükségesnek látszik. így bizonyára elhagyandó pl. a "pártirányítás" fogalma az Esztétikai ÁBC-ből, átfogalmazandó például a gimnáziumi tankönyv "történetiség", a Világirodalmi Lexikon "publicisztika", "posztmodem" szócikke, vagy Alföldy Jenőnek az értelmező szótárhoz képest is félrehallásos "kozmopolitizmus"-értelmezése.
Az irodalomelméleti szakszavakat, fogalmakat meg lehet tanulni, kívánatos használni őket: a szakszerűség fokozása, az irodalomról kommunikálók nyelvének közelítése végett. Magát az irodalmat, főleg az egészen modemet ezzel szemben lehet és illik is ugyan olvasni és ismerni; megismerni, tudni azonban aligha lehetséges; a dolog természete miatt (folytonos megújulásban van), a képzésünk struktúrája miatt (a tanulók, tanítójelöltek igen sokirányú és tantárgypedagógiai központú oktatásban részesülnek).
Rokon jellegű törekvések és kiadványok ihlettek, bátorítottak, segítettek a munkánkban (pl. a középiskolai tankönyvek kislexikonszem részei, a Hangay Zotán szerkesztette, tanítóképzőknek szóló Magyar nyelvészeti szöveggyűjtemény szószedetei; orosz, német, angol nyelvű szakszótárak; a munkálkodásunk folyamán két kiadást is megért Irodalmi fogalomtár Alföldy Jenőtől; a történelemből készült hasonló kiadványok; egyéb kézikönyvek és lexikonok stb.).
Főbb dilemmáink a szótárírás során a "mit és mennyit - milyen mélységben - adjunk" kérdése, a leíró és a történeti nézőpontnak, a szakszerű tudományosság és a használhatóság elvének az összebékítése volt.
Csibra István és Szerdahelyi István művében ezernél, Alföldy összeállításában hétszáznál több irodalmi fogalom szerepel; a miénk mintegy félezer terminust értelmez, illusztrál példákkal csaknem negyedfélszáz gépelt oldalon. A legfontosabbnak hitt esztétikai, műfajtani, stilisztikai, verstani, szövegtani fogalmakat értelmezzük; továbbá nyelvészeti, irodalom- és művészettörténeti, műelemzési, tantárgypedagógia, pszichológiai, filozófiai, politikai, kommunikációelméleti jelenségekkel is foglalkozunk. Hisszük ugyanis, hogy az irodalom esztétikum is meg stilisztikum is, etika is meg história is, pszichológia és ideológia, politika és szociológia, művészet és tantárgy (tudomány). Ezért az, hogy miből mennyi fogalmat veszünk föl: bizonyos határon túl már némileg tetszőleges vagy önkényes dolog. Vissza