Előszó
A bölcsődék és a csecsemőotthonok sajátos helyet foglalnak el az egészségügyi intézmények között. Nem beteg gyerekek gyógyítása a feladatuk. Egészséges gyerekekkel foglalkoznak. A betegség megelőzése, a prevenció, az egészséges állapot, a szomatikus fejlődés biztosítása feladata, de nem egyetlen feladata a bölcsődének és a csecsemőotthonnak és nem is különíthető el a többi, szociális és pedagógiai jellegű feladataitól.
Ezekben az intézményekben a gyerekekkel gondozónő foglalkozik, aki szintén sajátos helyet foglal el az egészségügyi dolgozók között. A gondozónő elnevezés a gondozásra utal. Munkájában valóban elsőrendű szerepe van a gyerekek gondozásának, a gyerekekről való gondoskodásnak. Ezt a feladatot azonban csak akkor tudja maradéktalanul ellátni, ha tudatában van szavai, mozdulatai, cselekedetei nevelő hatásának. A gondozónő nem tudja megóvni a gyerekek egészségét, nem tud testi jólétükről, fejlődésükről eredményesen gondoskodni anélkül, hogy közben ne gondoskodna pszichés fejlődésük feltételeiről is. Ugyanakkor igaz az is, hogy a legkedvesebb bánásmód, a legátgondoltabbnak tűnő pedagógiai munka sem vezethet eredményhez, ha a gyerekek közérzete rossz, ha a testi fejlődésük alapfeltételei nem biztosítottak, ha nincs helyük mozogni, ha nincsenek rendszeresen levegőn és ha sokat betegek.
A gondozónő csak rendkívül aprólékosan átgondolt, jól szervezett munka esetén dolgozhat eredményesen.
Olyan korú gyerekekkel foglalkozik, akiknek mindenekelőtt személyes odafigyelésre, törődésre van szükségük. Miközben egy-egy gyerekkel foglalkozik, jelzéseit megértve, vele együttműködve gondoskodik róla, nem feledkezhet meg a csoportban élő többi gyerekről sem. Elsősorban a gyerekekhez kell értenie, e mellett azonban szüksége van arra is, hogy a felnőttekkel is együtt tudjon működni, hiszen sem a csecsemőotthonban, sem a bölcsődében nem a gondozónő a gyerek egyetlen nevelője. Együtt kell működnie gondozónő társaival a gyerek hozzátartozóival is.
Vissza