Jellemrajzok I-V.

Előszó

Általános a panasz, hogy napjainkban egyre ritkábbak az erős és nemes jellemek.
Korunk bámulatos eredményekkel dicsekszik technikai vívmányok tekintetében; de benső tartalom és érték, benső erő és erkölcsi műveltség tekintetében egyre mélyebbre sűlyed.
„Összeszorul az ember szíve - írja egy újkori író, - ha látja, hogy minden haladásnak indult, csak az erkölcsi erő nem szaporodott".
„Kultúránk - írja egy legújabb pedagógus, - egészben véve első sorban technikai kultúra. Legtöbb megnyilvánulása elárulja, hogy a külső természet felkutatása- és kiaknázásában vész el főtevékenysége...
„Modern kultúránk magaslatáról büszke öntudattal pillantunk le a bensőség egykor virágzó, ma elavult művelésének maradványaira. Nagyra vagyunk uralmunkkal a külsőségek fölött. Büszkék vagyunk korunkra, melynek távirója és távbeszélője, vasutai és gyorsgőzösei ezernyi-ezer új kapoccsal fűzték egymáshoz az emberiséget, holott mindez valójában csak még mélyebbre szakasztotta szét az ürt az emberek között; hiszen lázas sietségű életünk egyre kevesebb időt és nyugalmat hagy arra, hogy önmagunkról és embertársainkról gondolkozzunk; s ennek következtében egyre rövidlátóbbakká, egyre ingerlékenyebbekké leszünk egymással szemben... Felfedezzük az éjszaki sarkot s behatolunk a legsötétebb földrészek járatlan rengetegeibe; újnemű fénysugaraink keresztül világítanak egész csontrendszerünkön; messzelátóink és nagyítóüvegeink naponkint új világokat tárnak fel szemünk előtt; - és mégis: e sokféle felfedezés nagyszerű korszakában bensőleg sok tekintetben csak szegényebbek lettünk!..."
Akiket ilynemű aggasztó megfigyelések gondolkodóba szoktak ejteni, azok - ha egyáltalában kétségbe nem esnek az emberiség jövőjén - mentő- és óvószereket keresnek az általános erkölcsi sülyedés és elerőtlenedés megakasztására. Vissza