József Attila

Fülszöveg

A Párizsban élő Fejtő Ferenc - író, kritikus, publicista, József Attila barátja, a Szép Szó egyik alapítója, 1935-1938-ban szerkesztője - 1934 és 1952 között írott tanulmányaiból és cikkeiből állított össze gyűjteményes kötetet, melynek minden írásához 2004-ben értelmező-megemlékező felvezetést illesztett. Az illegális kommunista mozgalomba bekapcsolódó, majd letartóztatása és kiszabadulása után a szociáldemokrácia felé orientálódó Fejtő olykor álnéven (Fülöp Ernő) írt tanulmányai elsőként többek között a Korunk, a Népszava, a Szocializmus és a Szép Szó hasábjain jelentek meg. A korszak jelentős irodalmi eseményeiről - például a weimari szellem mellett hitet tévő Thomas Mann budapesti felolvasásáról, a Tizenkét fiatal magyar költő című verseskötet megjelenéséről - szóló írások nem véletlenül kerültek a József Attilát méltatok mellé, hiszen valamennyiben szó esik róla: Fejtő mindvégig elszántan harcol József Attila elismertetéséért, s „kijelöli" helyét a két háború közötti magyar irodalomban. Ezeknek a cikkeknek megjelentetését nemcsak a József Attila-centenárium, s az első folyóiratközlések nehezen hozzáférhető volta indokolja, hanem Fejtő Ferencnek az a vitathatatlan érdeme is, hogy - bár számtalan értő, érzékeny elemzés látott napvilágot a kortársak (például Németh Andor) tollából - a költő életében talán egyedül ő vállalkozott József Attila teljes pályaképének bemutatására, értékelésére. Kordokumentumok ezek az írások, olykor ma már másként megítélt állításokkal, világszemlélettel, s egyben - a visszaemlékező szövegekkel egymásba fűzve - személyes vallomások is egy őszinte barátságról, s termékeny, inspiráló munkakapcsolatról. Vissza