Londoni járdák

Előszó

"A British Council-ösztöndíjam időtartama alatt Londonban arra gondoltam, mi hatott rám a legjobban az angol nyelven kívül. A legmeglepőbb a forgalom volt: az autókat az ellenkező irányból vártam, mint ahonnan felém haladtak. Egyszer aztán megtorpantam egy kereszteződésnél. Hirtelen lenéztem a járdára, ahol szavak figyelmeztettek: »NÉZZ JOBBRA, NÉZZ BALRA«. Eleinte a veszély miatt figyeltem az utat, ami később új felfedezéshez vezetett. Korábbi munkáimat, a természet tájképeit egy új, városi tájkép váltotta föl - a járda. Londonban minden vezeték a föld alatt van. Mi folyhat a felszín alatt? Egy másik város, szimbolikus város él ott, mint a vérerek, az izomzat testünkben, a bőrünk alatt. A járda a föld bőre. Szent föld."
Kelecsényi Csilla 1992-93-as útinaplójából idéztem; ennek a folytatását már a képeiben mondja el. Témája tehát a londoni utca, közelebbről a járda. Az aszfalt felülete, ráncai gyűrődései, repedései, vagy amikor felpúposodik az alatta erősödő gyökerektől. Az aszfalt burkolatban megörökített kéznyomok, kutyaláb benyomatok, intarziaként benne a városi közművek aknáinak kisebb-nagyobb öntöttvas fedelei, ezek az ipari műemlékek, kerek, vagy négyzetes alakjukkal, rajtuk a járókelő csúszását gátló mustrákkal. Alanya még ennek a művészetnek a vasfedők epigráfiája, a lakonikus POST, WATER vagy GAS feliratok. Persze, Kelecsényi fölfedezte az utóbbi vízszintes és függőleges írásából szerkesztett - az áthatás a konstans A - görögkereszt formába terelt emblémát. A londoni gázműveknek ez a képverse, a művész vezérmotívuma lett, az egyik példányon még rokokó hatású képkeretet is mintázott köré. Ezekből a talajon fekvő vastáblákból aztán szelektál, szabadon játszik velük, elosztja, komponálja, szerkeszti őket. Még geometrikus absztraktnak is nézhetném az egyik kép kockáinak rendszerét, csak a Hard Edge-t nem lehet rájuk fogni, ez ellent mondana Kelecsényi formanyelvének, szellemének is. Vissza